мץ ๓є๓σяเαℓ ♥

'Nevess magadon, és nevess az életen. Ne gúnykacaj vagy önsajnálattól tocsogó nevetés legyen ez, hanem gyógyír, csodaszer, amely enyhíti a fájdalmat, és segít megfelelő távolságból kezelni az adott pillanatban szörnyűnek látszó kudarcokat.'

Nevének csengése elszabadított bennem valamit, ami vadul marcangolta a belsőmet - akkora fájdalom tört rám, hogy elállt tőle a lélegzetem, és magam is meglepődtem irtózatos erejétől.

Attól, hogy nem akarod, a dolgok még megtörténnek. Tudom, hogy nehéz elfogadni egy fájdalmas veszteséget, amiről azt hiszed, a te hibád. Pedig nem te tehetsz róla. Néha olyan nagyon nehéz elengednünk azt, akitől azt várjuk, hogy majd mindig mellettünk lesz. Mégsem a te bűnöd, ha elveszíted azt a valakit. Ez a sors dolga.

A képzeletnek szerintem nincs más célja, mint megnyugvást és menedéket nyújtani az élet máskülönben elviselhetetlen pillanataiban és helyzeteiben.

Sírhatnékom van, ha eszembe jut
A szeles éj, amelyen elaludt
S valahányszor hörögve sír a szél,
Mindig azt gondolom, hogy ő beszél.

adj szót a fájdalomnak.a bánat amely nem beszél,addig szorítja a megterhelt szívet,amíg az megszakad

"Még az ördög is sírhat, ha körbenéz a pokolban, és rájön, hogy egyedül van ott."

Valójában semmi sem él tovább egy szempillantásnál, kivéve, amit megtartunk az emlékezetünkben...

Az emberek azt hiszik, vicces dolog úgy tenni, mintha szörnyek lennének. Én azzal töltöm az életem, hogy úgy teszek, mintha nem lennék az.

"Az élet nem azt a személyt adja meg neked, akit akarsz, hanem azt, akire szükséged van. Akinek segíthetsz, aki megbánt, aki szeret, aki elhagy, hogy olyan emberré válj, akinek lenned kell."

Gyakran változnak az érzéseink. Talán úgy ahogy a fák lépnek át a télbe, ahogy lehullajtják leveleik. Talán így váltam meg én is az érzéseimtől, lassan mintha soha nem is éreztem volna. Talán így váltam én is ilyen üressé belül. Egy csupasz fa. Csupán ennyi maradt belőlem.

"Amit átéltem, azzal hosszan lehetne magyarázni azt, ami ma vagyok."

"Az életben történnek igazságtalan dolgok. Nem láthatunk minden golyót, amit kilőnek ránk."

Kövesd,
újítsd meg,
bízz benne,
ne add ki túl könnyen,
de add bele mindenbe,
öntsd ki valakinek,
tartsd közel szeretteidhez,
és bárki is próbálta széttörni,
sose félj kitárni,
akár hideg,
akár meleg
és még ha kőből is van,
vigyázz rá nagyon,
ő a központja mindannak
ami vagy.

Ha nem tudsz futni, kússz! Ha pedig már az sem megy, találj valakit, aki továbbvisz!

"Néha magányos vagyok, és nem könnyű, de ez az ára annak, hogy kitaláld, mit akarsz kezdeni magaddal."

Nézem a szökőkút fagyott vizét, és tudom, hogy egyszer majd újra csobogni fog, aztán ismét befagy, és később megint csobog. Így van ez a szívünkkel is: az is az időnek engedelmeskedik, és soha nem áll meg örökre.

Nem akarom, hogy hátranézz. Nézz előre! Azt akarom, hogy nevess. Hogy szabad légy tőlünk, hogy ne fájjon.

Némán elkísérnéd felhőkön át, De az ég kapuját nem lépheted át. Engedd el, mennie kell, Hiszen ő a földnél jobbat érdemel. Így jó, nem éred el, De átölel majd, ha jó leszel.

Elment. Sosem jön vissza. Senki sem tudja, milyen érzés. Senki sem tudja, milyen az, kinyújtani a kezed, és megérinteni valakit, aki nincs ott és soha nem is lesz. Senki sem ismeri ezt a betölthetetlen űrt. Senki, csak te.

Az a bátorság, amikor előre tudod, hogy vereség vár rád, és legyen, aminek lennie kell, mégis kitartasz.

Nehéz eldönteni, kiben bízhatsz: amikor esténként egyedül sírdogálsz, nem mindig egyértelmű, kit hívhatnál fel.

Egyes csalódások megráznak bennünket, egyesek pedig olyan sebet ejtenek rajtunk, hogy annak hegét egészen a sírig viseljük.

Annyi mindent szeretnék neked mondani, de nem is tudom, hol kezdjem. Talán azzal, hogy szeretlek? Vagy hogy a veled töltött napok voltak a legboldogabbak életemben? Vagy, hogy az alatt a rövid idő alatt, amióta megismertelek, arra jutottam, hogy nekünk együtt kell maradnunk? (...) Tudom, hogy mostantól ezerszer újra át fogom élni az együtt töltött napokat. Hallani fogom a nevetésedet, látni fogom az arcodat, és érezni fogom, ahogy megölelsz. Mindez hiányozni fog, jobban, mind képzelnéd

"Történnek dolgok az ember életében, melyekre jobb volna nem emlékezni. Jobb volna, de emlékezni kell. emlékezni azért, hogy soha ne történhessen még egyszer, és emlékezni, hogy megtörténhetett..."

Boldog soha nem lesz, mert én hiányozni fogok neki. Ez lesz a büntetése, amíg él.Én tudom, hogy az a legrosszabb érzés, ha valaki hiányzik.

Néhány régi seb sohasem gyógyul meg igazán és a legszelídebb szóra is újra vérezni kezd...

"Nem érdekel mikor lesz világvége, hisz ki tudja, hogy élek-e még egy órát..."

Aki tudja, mit akar, az az utat is megtalálja, hogy célba érjen.

Nem mindig könnyű kimondani, ami a szívedet nyomja. Néha rá kell, hogy kényszerítsenek.
Néha jobb, ha megtartod magadnak a dolgokat. (...) Még akkor is,
ha minden porcikád el akarja mondani az igazat. Szóval befogod a szád... megtartod a titkod...
és más módon próbálsz boldog lenni.

Ismered azt az érzést, mely hívatlan vendég módjára befészkeli magát a fejedbe, és bármennyire igyekszel nem gondolni rá, mégsem tudsz szabadulni tőle? Azt mondod magadnak, hogy ura vagy a helyzetnek, de igazság szerint ez nem ilyen egyszerű. Könnyű úgy dönteni, hogy nem teszel valamit, de úgy dönteni, hogy nem érzel valamit, egészen más dolog...

Vannak olyan pillanatok melyek annyira fájnak hogy üvölteni tudnánk a fájdalomtól. Akár mennyire is szeretnénk kiabálni,sikítani, toporzékolni, nem igazán sikerül. Ilyenkor állunk és nézünk, hátat fordítunk és elsétálunk.
Csendben és összetörten !

"Az irodalomban a befejezés többféle lehet. Van, hogy boldog, de van, hogy szomorú. Van, ami nem várt fordulatot hoz. Néhány könyv végén nyitva marad az ajtó a folytatáshoz, és persze vannak mesebeli befejezések is, amikor a lány megkapja hercegét. Elgondolkodtató befejezések, amiktől
átértékeljük saját életünket, és a világban betöltött szerepünket. És ott van az a befejezés is, ami előre sejthető volt, mégis meglepetésként ér."

s én csak hagytam,hogy menj csak el, ki menni akar hagyni kell. Mosolygott az arcom, de mögé senki sem néz, játszani a közömbös embert most látom csak milyen nehéz...

“A vidámságnak megvan az ereje ahhoz, hogy a félelem, a sértettség, a harag, a frusztráltság, a csalódottság, a depresszió, a bűntudat és a meg nem felelés érzéseit kiűzze az életedből. Azon a napon éred el a vidámságot, amikor rájössz, hogy mindegy, mi történik körülötted, akkor sem lesz jobb semmi, ha nem vagy jókedvű.”

"Az emberek lépten-nyomon beleszeretnek olyanba, akibe nem lenne szabad."

És végül végre teljesen elengeded…mindig van egy pont mikor az ember enged a saját eszének és felejt…mikor rájössz,hogy tovább már nincs értelme és erőd sincs ahhoz, hogy tovább folytasd…ebben a pillanatban vagy a legerősebb és akár mennyire fáj meg kell tenned…ő még végül visszafordul a sarkon és a szemedbe néz, de te csak lehajtod fejed és ennyit mondasz: már menned kell…

Ehhez kell erő, baszki, ehhez kell szenvedés, ha nincs melletted támasz, nehéz a felkelés.... :|

~Kell valaki aki megfogja a kezem,és azt mondja ' minnden rendben lesz...'~

Sose adom fel és ezt megigérem.Erős leszek mégha minden rosszra fordul is.Ha a sötétben állok ,akkor is hinni fogok, erős leszek mert azt mondtad az kell lennem. Igy hát erős leszek, de ez nem jelenti,hogy boldog is..

Amit látunk, az könnyen semmivé foszlik, de amit megálmodunk, az örök.

Vigyázz a szóra, mit kimondasz szádon .Nehogy szúrjon,döfjön,vagy szívekbe vágjon.
Nehogy könny fakadjon hallása nyomában, vagy fájdalom szántson lelkek talajában.

Talán ezért nem tud sírni, döbbent rá hirtelen, ahogy száraz szemmel a mennyezetet bámulta. Mert mi értelme lett volna sírni, ha úgysincs, aki megvigasztalja? És ami még rosszabb: ha úgysem tudja megvigasztalni magát?

'Ez történik..' mondta.
...közel engeded magadhoz az embereket,és lerombolnak téged..'

Az élet nem egy mese, nem egy romantikus költemény. Van, akinek szép, és van, akinek kőkemény!

Egy nőnek mindenekelőtt és mindig és örökké gyöngédségre van szüksége.

"...mert én bolond akarok maradni,és úgy akarom élni az életemet, ahogy megálmodom,nem pedig úgy... ahogy mások elvárják..."

Tudod mi az igaz szerelem? Az, amit egy harmadik személy KÉPTELEN szétválasztani!

Senki sem tudja milyen erős,amíg nem kell erősnek lennie.