мץ ๓є๓σяเαℓ ♥

Boldog soha nem lesz, mert én hiányozni fogok neki. Ez lesz a büntetése, amíg él.Én tudom, hogy az a legrosszabb érzés, ha valaki hiányzik.

Néhány régi seb sohasem gyógyul meg igazán és a legszelídebb szóra is újra vérezni kezd...

"Nem érdekel mikor lesz világvége, hisz ki tudja, hogy élek-e még egy órát..."

Aki tudja, mit akar, az az utat is megtalálja, hogy célba érjen.

Nem mindig könnyű kimondani, ami a szívedet nyomja. Néha rá kell, hogy kényszerítsenek.
Néha jobb, ha megtartod magadnak a dolgokat. (...) Még akkor is,
ha minden porcikád el akarja mondani az igazat. Szóval befogod a szád... megtartod a titkod...
és más módon próbálsz boldog lenni.

Ismered azt az érzést, mely hívatlan vendég módjára befészkeli magát a fejedbe, és bármennyire igyekszel nem gondolni rá, mégsem tudsz szabadulni tőle? Azt mondod magadnak, hogy ura vagy a helyzetnek, de igazság szerint ez nem ilyen egyszerű. Könnyű úgy dönteni, hogy nem teszel valamit, de úgy dönteni, hogy nem érzel valamit, egészen más dolog...

Vannak olyan pillanatok melyek annyira fájnak hogy üvölteni tudnánk a fájdalomtól. Akár mennyire is szeretnénk kiabálni,sikítani, toporzékolni, nem igazán sikerül. Ilyenkor állunk és nézünk, hátat fordítunk és elsétálunk.
Csendben és összetörten !

"Az irodalomban a befejezés többféle lehet. Van, hogy boldog, de van, hogy szomorú. Van, ami nem várt fordulatot hoz. Néhány könyv végén nyitva marad az ajtó a folytatáshoz, és persze vannak mesebeli befejezések is, amikor a lány megkapja hercegét. Elgondolkodtató befejezések, amiktől
átértékeljük saját életünket, és a világban betöltött szerepünket. És ott van az a befejezés is, ami előre sejthető volt, mégis meglepetésként ér."

s én csak hagytam,hogy menj csak el, ki menni akar hagyni kell. Mosolygott az arcom, de mögé senki sem néz, játszani a közömbös embert most látom csak milyen nehéz...

“A vidámságnak megvan az ereje ahhoz, hogy a félelem, a sértettség, a harag, a frusztráltság, a csalódottság, a depresszió, a bűntudat és a meg nem felelés érzéseit kiűzze az életedből. Azon a napon éred el a vidámságot, amikor rájössz, hogy mindegy, mi történik körülötted, akkor sem lesz jobb semmi, ha nem vagy jókedvű.”

"Az emberek lépten-nyomon beleszeretnek olyanba, akibe nem lenne szabad."

És végül végre teljesen elengeded…mindig van egy pont mikor az ember enged a saját eszének és felejt…mikor rájössz,hogy tovább már nincs értelme és erőd sincs ahhoz, hogy tovább folytasd…ebben a pillanatban vagy a legerősebb és akár mennyire fáj meg kell tenned…ő még végül visszafordul a sarkon és a szemedbe néz, de te csak lehajtod fejed és ennyit mondasz: már menned kell…

Ehhez kell erő, baszki, ehhez kell szenvedés, ha nincs melletted támasz, nehéz a felkelés.... :|

~Kell valaki aki megfogja a kezem,és azt mondja ' minnden rendben lesz...'~

Sose adom fel és ezt megigérem.Erős leszek mégha minden rosszra fordul is.Ha a sötétben állok ,akkor is hinni fogok, erős leszek mert azt mondtad az kell lennem. Igy hát erős leszek, de ez nem jelenti,hogy boldog is..

Amit látunk, az könnyen semmivé foszlik, de amit megálmodunk, az örök.

Vigyázz a szóra, mit kimondasz szádon .Nehogy szúrjon,döfjön,vagy szívekbe vágjon.
Nehogy könny fakadjon hallása nyomában, vagy fájdalom szántson lelkek talajában.

Talán ezért nem tud sírni, döbbent rá hirtelen, ahogy száraz szemmel a mennyezetet bámulta. Mert mi értelme lett volna sírni, ha úgysincs, aki megvigasztalja? És ami még rosszabb: ha úgysem tudja megvigasztalni magát?

'Ez történik..' mondta.
...közel engeded magadhoz az embereket,és lerombolnak téged..'

Az élet nem egy mese, nem egy romantikus költemény. Van, akinek szép, és van, akinek kőkemény!