мץ ๓є๓σяเαℓ ♥

Ha nem érzed.. nem érzed.
Én semmit sem tehetek.
Csak tudd volt egy hülye ki tiszta szivből szeretett..

Jól van, legalább eltelt egy nap gondolkodás nélkül. Akarom őt, de bántott, és tudom, hogy ő is akarja, azonban hogy bosszút álljak rajta, nem vagyok vele, ezzel magamon is bosszút állok. Úgy kell tennem, mintha nem létezne. Ezt most egyedül kell végigcsinálnom. És harcolni a szellemekkel, kiűzni a démonokat.

valami legbelül eltört nagyon, szilánkjai nem szúrnak, nem hagyom. Csak tépnek, vagdosnak keményen, és nem maradt más, csak a reményem..

Néha muszáj a saját hősődnek lenni...

Azt gondolom, a megrázó, villámcsapásszerű pillanatok, amelyek fenekestül felforgatják az életünket, azok mutatják meg végül, kik vagyunk valójában.

Hogy jutottunk eddig, nem tudom, hogy minden lépés már csak fájdalom, amit feléd tennék, és mégis hozzád indulok..

"Ne haragudj. Te már magadra csuktál minden ajtót. Voltál, ki lenni tudtál, tépelődni kár ezen. Én tudom, a veszteség mekkora. Nem értetted meg, ki voltál nekem. Ne is értsd meg soha."

valójában soha senki nem fog álmodni helyetted. Senki nem lök majd rajtad, hogy indulj az álmaidért. Soha ne várj erre. (...) Mindig egyedül leszel. De mindig eldöntheted, minden egyes reggel, hogy élvezni fogod ezt, vagy sem.

Tükörkép - néha ő az egyetlen,aki látja,hogy szenvedsz ..

Hinned kell az érzéseidben! Ha te nem hiszel, akkor ki fog?'

A sír csak üres doboz. Akit szeretek, él az emlékezetemben, egy széthajtogatott zsebkendőből felszálló illatban, egy hangsúlyban, mely váratlanul eszembe jut, és egy hosszú percre belefeledkezem, míg lehajtom a fejem.

"Olyan nagyképűen, magabiztosan szoktunk ítélni! Megvan a véleményünk: ez ilyen, az olyan. Pedig dehogy tudjuk, milyen a másik ember! Egy másik életből csak a felszínt látjuk, a jéghegy csúcsát. De hogy mi is történt egy másik ember életében a születésétől kezdve mostanáig, hogy mitől lett ilyenné, milyen terheket hordoz, mennyi érték és szépség van benne, csak talán nem volt, aki előcsalogassa, észrevegye - sokszor alig-alig sejtjük!"

"talán az idő begyógyítja, csak hát fertőzött a kötszer" 

"Buta kis bohócként álmait kereste, de rájött, hogy igazán senki sem szerette..."

"Szerelmes volt. Furcsán és bolondul volt szerelmes, hiszen furcsa és bolond ember volt ő maga is. Az élete értelmét látta meg ebben a szerelemben, és hitt benne minden felszabadult hitével, azzal a megkínzott, szomorú hittel, amit már olyan korán rongyosra tépett az élet rosszaságainak sok kis tüskebokra."

“Ne a szavakra figyelj, hanem az üzenetre!”

keresd a csillogást, valahol ott van...

A szívnek vannak érvei, melyekkel az ész nem tud mit kezdeni.

"...felszínes az ember,mert éhes a nagy szavakra.."

“A dolgok mozdulatlanok, belsődbe engedve te adsz életet nekik. Te döntesz arról: befogadod, vagy kizárod őket. Dönts szíved szerint: aki szeretettel közelít a világ dolgaihoz, mindig jól dönt.”

molekulákra szakadnék, csak hogy láthassam a lelked...

"Harapásnyomok vannak a szívemen."

"És ha veszít, nevetni tessék Mert ha sír, lefolyhat az arcáról a festék..."

„Bár szeretlek és szeretnélek megérinteni, nem lehet. Nem szánt nekem ilyen jó embert az ég. Valaki másnak szánt téged, valakinek aki olyan jó mint te. És én örülni fogok, ha megtalálod ezt a személyt. De szeretnék annak a lánynak a helyében lenni. De nem lehetek. Te vagy a herceg, de ez nem az én mesém,valaki másé. Hosszú az élet, de ahhoz rövid, hogy elfelejtselek.”

"Ez bonyolult. Néha hiányzol, nem bírom, ha nem vagy velem. Szükségem van a jelenlétedre, még ha nem is nézek rád. Néha ellöklek, mert félek. Megijedek tőled, pedig nem bántasz. Néha futnék veled akármeddig, akárhova… csakhogy együtt lehessünk. Néha úgy érzem, nem jó ha itt vagy, vagy nézel, mert elvársz dolgokat. Lehet, hogy nem tudom megtenni. A szívem megszakad, ha mással látlak, de nem szólok egyetlen szót sem. Csak elsétálok… Néha utálom, ahogy kinézel. De ezt sem mondom soha. A lényed kárpótol mindenért. Nem tudok soha haragudni rád úgy igazán. Pedig lehet, hogy olyat tettél, amiért másnak már nem jutna a bocsánatomból. Néha ha rád gondolok sírok, néha nevetek, néha ordítok, aztán megint ott a mosoly az arcomon. Lehetne egyszerű, de nem… az bonyolult."

"Nekem te ne papolj, tudom milyen kemény az élet, darabokra tört szívből többet én már nem kérek! Hevertem úgy a padlón, mint kisgyermek eldobott játéka, tudod, egyetlen egy dolog van, ami kitart mindenki mellett: a saját árnyéka!"

"Tudom, hogy nem én vagyok a legcsinosabb, legokosabb, legviccesebb és legizgalmasabb lány a világon, de azt is tudom hogy teljesen mindegy milyen sokáig keresnél, sosem találnál még egy embert, aki úgy szeretne Téged, mint ahogy én!"♥

"Mindannyiunk életében vannak olyanok, akik mellettünk állnak jóban és rosszban, akiket bármikor felhívhatunk tanácsért, egy vigasztaló szóért, vagy azért, hogy elmondjuk, milyen nagyszerű dolog történt velünk. Előttük nem szégyelljük a hibáinkat, megosztjuk velük örömünket és bánatunkat. Ők azok, akikre bármikor, bármilyen körülmények között számíthatunk. Igen, ők a barátaink..."

"Hogy milyen is vagyok, az attól függ, honnan nézel. A felszínről egy megtörhetetlen, harcokat túlélő lányt láthatsz. De mélyen belülről, egy tétovázó, sebezhető, tökéletesnek semmiképp sem mondható alak vagyok."

„Az életben nincs igazi kárpótlás, öregem. Ha neked egyvalaki kell, száz másikat megkaphatsz, a száz se teszi ki azt az egyet.”

„Azért ittam, hogy feledjek, de már részegségemben is rá gondoltam…"

"Önző, türelmetlen, kicsit bizonytalan, irányíthatatlan és nehezen kezelhető vagyok, sokszor hibázom, de ha nem tudsz velem bánni a legrosszabb formámban, akkor rohadtul nem érdemelsz meg, mikor a legjobb vagyok..."

"Tudod, mi vagyok? Egy kocsikat kergető kutya. Nem is tudnék mit kezdeni vele, ha elkapnék egyet! Én csak úgy: megteszek ezt-azt."

"Szeretnél kicsit boldog lenni? - Állj bosszút. Szeretnél örökre az lenni? Bocsáss meg."

"Lehetsz kívül helyes,szép.. ha a belsőd rohadt, semmit sem érsz."

„Hiányozni fogsz. Tudom, azt hiszed, sosem figyelek rád, és nem is szeretlek, mert folyton azt mondod, hogy ezt ne csináljam, azt ne csináljam. De jobb volna, ha mondanád, és én legföljebb nem szívesen hallgatnám, mint hogy itt se légy, és sose mondj semmit.”

"Egyszer a Szerelem azt kérdezte a Barátságtól:
- Mi szükség egyáltalán Rád, ha Én vagyok?
- Hogy mosolyt vigyek oda, ahol utánad csak könnyek maradtak - szólt a válasz csendesen."

"Elfogadtam ,hogy nincs Fogtündér.Megtudtam,hogy nincs se Húsvéti nyuszi,se Mikulás.Feldolgoztam,hogy nincs Jézuska se,és hogy én sose lehetek Hercegnő..De,hogy még Te is itt hagysz ,mintha csak egy kitalált dolog lettél volna a többivel együtt az életembe,ezt nem tudom elfogadni.."

"Levegőnek nézel ahogy elmész mellettem,s letagadod az érzést,hogy valaha is kellettem. Nem nézel a szemembe,tán félsz attól amit látnál?Pedig a szememben van minden amire valaha is vágytál! "