мץ ๓є๓σяเαℓ ♥

 Ne hagyd, hogy az emberek átgázoljanak rajtad! (...) Ez a te életed. Ha kell valami, merj lépni, és kapd el, mert senki nem fogja tálcán eléd hozni azt, amire vágysz. A jó kislányok mindig a második helyre szorulnak.

 " Nem egyedülálló vagyok, hanem páratlan. "

 " Elengedni nem könnyű. De egyre könnyebb lesz számodra, ha megkeresed és meglátod mindenben a jót, ha elfogadod, hogy mindenen túl kell lépni egyszer, mert csak így fejlődhetsz, így mehetsz előre. "

  Közel sem vagyok tökéletes... Mosolyt, de könnyet is csaltam már az emberek arcára. Olykor csalódást okozok, máskor én csalódok. Néha meggondolatlanul bízok, vagy magyarázat nélkül bezárkózok. Várok mikor már nem kellene, és kapkodok mikor még várnom kellene. Egyszerre szeretek és gyűlölök okkal, és ok nélkül is. Hibáztam, hibázok és valószínűleg még rengetegszer fogok is. Mégis, így vagyok önmagam. "

 " Hogy ki vagyok én? Egy hangtalan kiáltás, egy felszáradt esőcsepp maradéka a sivatag homokján, egy ajkak nélkül születő csók, egy kéztelen kézfogás, egy nem látott látomás, egy bennragadt vallomás, egy sosem volt létvilág... én vagyok az olvadó hópihe egy tiszta szív forró sóhaján, s én vagyok a BOHÓC, hogy nevess az elmúlás fájdalmán... "

 Tudod, néha úgy érzem hogy egyszerűen csak le szeretnék ülni egy padra és nem gondolni semmire, sem a tegnapra, sem a holnapra, sem a mai napra, sem arra hogy mit kell csinálnom, sem arra hogy mennyi az idő, csak ülnék és nézném ahogy az emberek élnek. nézném azt aki lehajtott fejjel megy az utcán, azt aki nyomkodja a telefonját, azt aki párjával sétál, azt aki ül és néz engem néz mert ő is azt csinálja amit én. csodálja a világot az embereket..csak ennyit szeretnék. néha egy pillanatot amikor leülhetnék és csak bámulhatnék. olyan jó lenne...de szalad a világ s nem vár semmire és senkire!

 " Néha pont azon az úton találkozunk szembe a sorssal, melyen megpróbáljuk elkerülni azt. "

 " ...Barbiek a padláson, kacatok az ágy alatt,
mikor nem volt még mobil, én hatkor vártalak. 
És jöttél, nem pedig egy sms helyetted, 
hogy közbejött valami, bocsika, szeretlek... "

 " Nem tudom körül írni mi ez az érzés csak annyit tudok, hogy ha ránézek, bármilyen boldogtalan is vagyok, egyszerűen a szám mosolyra gördül akarva, akaratlanul. "

 " Egy nőt imádni kell vagy elhagyni. Középút NINCS... "

 "Mi lett volna, ha" - külön-külön csak puszta szavak. De együtt képesek ott visszhangzani az ember fejében egy életen át. "Mi lett volna, ha" - vajon mi? Sohasem tudhatjuk. Nem tudhatom, hogy alakult az élete, de ha amit akkor érzett, igaz szerelem volt, akkor sosem késő. Ha igaz volt akkor, miért ne lenne igaz most is? Csupán bátorságra van szüksége, hogy a szívére hallgasson. Nem tudom, milyen szerelem volt egykor Júliáé, olyan, amiért mindent eldob az ember, olyan, amiért akár az óceánt is átszeli, de szeretném hinni, hogy ha egyszer engem is megtalál egy ilyen, lesz bátorságom elfogadni! Ha ön akkor nem is fogadhatta el, kívánom, hogy egy nap találja meg újra!

 Azt hiszem, elérkezett a pont, amikor végre tudatosult bennem, hogy már nincs remény. Rájöttem, hogy az életben nem kaphatunk meg mindent, bármennyire is szeretnénk, és vannak olyan emberek, akikkel azért, nem enged a sors közös jövőt, mert nem lennének kölcsönösek az érzelmek. Lehet, ha te megkapnád, a világ legboldogabb embere lennél, viszont ő ezzel egyértelműen elveszítené azt aki őt teszi a világ legboldogabb emberévé. Tehát nem lehettek mindketten boldogok. Ha te boldog vagy, ő szomorú, és ha ő boldog, te vagy szomorú. Valahogy rájöttem, hogy nálam mindig az utóbbi érvényesül, én kapom a 'szenvedő' szerepét. De annyira mégsem vagyok szomorú. Tudom, hogy olyan lánnyal van, aki megérdemli és aki igazán boldoggá tudja tenni. Talán erre én nem lennék képes, és épp ezért nem kaphatom meg.

 " Miért kell ilyen bonyolultnak lennie mindennek? Miért nem lehet tudni, mit éreznek egymás iránt az emberek? Olyan sok kérdés, és olyan sok válasz. Ha jobban belegondolok, egész életünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ. Minden nap megtaláljuk egyikre a választ, ugyanakkor felvetődik egy újabb. Soha véget nem érő körfolyamat ez. A kérdések soha nem fogynak el, a válaszok pedig nehezen találhatóak meg. És ha meg is találjuk, az nem garancia, hogy az életünk jobb lesz... "

 " Mindig gyengének éreztem magam, hogy nem tudok csak így továbblépni. Ha egy viszony vagy egy házasság véget ér, szakítanak és elfelejtik egymást, úgy válnak meg egymástól, mint egy pár elnyűtt cipőtől. Senkit nem tudok elfelejteni, akihez valaha közöm volt. Minden egyes ember különleges, és feledhetetlen, senkit nem lehet pótolni, ami elveszett. Mindig megvisel, ha egy kapcsolatom véget ér, nehezen heverem ki. Sokkal óvatosabb lettem, mert egyszerűen túl fájdalmas még egy futó kaland is, inkább bele sem megyek, akkor is nehezen szakadok el a másiktól, elveszek az apró dolgokban. Apró részleteikben látom őket, és mindenkiben van valami, ami megindít és hiányozni fog nekem, ezek az apró, gyönyörű részletek teszik pótolhatatlanná a másikat "

 Mindig is TE leszel a számomra a legfontosabb, még ha soha nem is leszünk együtt...

 " Van, aki megy, és van, aki jön, aki rád nevet és elköszön, de a végállomás én leszek, esküszöm! "

 Valaki azt mondta nemrég nekem, hogy túl jó csaj vagyok ahhoz, hogy szingli legyek. Erre csak annyit mondtam halkan, hogy:
- Nem. Ahhoz vagyok túl jó, hogy hazudjanak nekem, megcsaljanak, vagy épp játsszanak velem.

 " Úgysem adhatsz soha többet annál, mit adni vagy képes, s ha ez nem volt elég, akkor tovább kell lépned, hogy élhess. "

 " Tudják, hogy van ez. Néha találkozunk egy csodálatos emberrel. De az csak rövid időre szól. Talán vakáción vagy vonaton vagy akár a buszra váró sorban. És ők egy pillanatra megérintik az életünket, de ez az érintés különleges. Ahelyett, hogy keseregnénk, mert nem lehetünk velük tovább, vagy nincs alkalmunk alaposabban megismerni őket, nem jobb-e örülni annak, hogy egyáltalán találkoztunk? "

 Megesett már, hogy beleharapott egy szép, piros almába és a magház mellől egy undorító féreg nézett vissza? Sok ilyen ember van manapság. Azt kell hogy mondjam, egyre több.

 Mit csináljak? Egy ideje ezt kérdezem magamtól.. Fogalmam sincs mit kéne tennem, mit tévő legyek és leginkább azt nem tudom, hogy mit is érzek valójában.

 Még hallom a hangod, érzem az ajkad, az illatot, ami tegnap volt rajtad... És rajtam az ideg, de nem tudom mi ez, csak rohannék, de nem tudom kihez...

 Ha csak azért mondod, hogy sajnálod, hogy megnyugtass, hát ne fáradj. Minden „sajnálom”-ban érzik, mennyi melegséget őriz.. Érezni lehet. Pont annyira nyugtat meg, amennyire őszintén mondod. Tehát sok esetben semennyire..

 Ha velem is ugyanúgy érzed magad, mint nélkülem, akkor nincs miről beszélni..

 " miért volt jobb kisgyereknek lenni? ; minden pillanatot élveztünk, a csúnya szavakat, a napi 1 órás készülődést még csak nem is ismertük. ha valakivel haragban voltunk elég volt egy "naaaa" meg szép szemek vagy a kis "béke" ujjunk.. nem törte össze a szívünket senki sem, igaz barátaink voltak. mindent megbecsültünk.. nem ismertük a világ problémáit amik mára egyre jobban sújtanak minket, az élet számunkra mesékből épült fel... "

 Ahányszor kilépek az utcára, az Ő arca jut az eszembe, hogy hol lehet, mit csinálhat, mégis azt mondom nem érdekel. Csak ne kutatná a lelkem mindenhol, minden sarkon, minden úton, minden emberben...

 Én úgy gondolom, hogy valaki nem attól kemény fiú, hogy hány csajt bujtatott az ágyába, hanem attól, hogy vajon hány lány mondhatja el róla, hogy " igenis,ő volt a legrendesebb velem. "

 szeretlek. nagyon szeretlek, de közben mégis gyűlöllek. bízom benned, de közben mégis félek tőled.. néha ajándékokkal halmozol el. máskor mindent, amim van,elveszel. belém marsz, hogy aztán megsimogass. úgy érzem, szeretsz. máskor, hogy nem tudsz szeretni. mélybe viszel, és közben szárnyakat adsz. terhet raksz rám, és könnyűvé teszel. megfagyok, és elégek tőled. naponta elveszítelek, és naponta rád találok. annyi fájdalmat okoztál nekem, de mégis olyan vagy számomra, mint a levegő. nem tudok nélküled élni!

 Neked üzenem ezeket a sorokat! Tudom, hogy megtalálsz bennük. És tudom, hogy megtalálod magadat is. És bízom benne, hogy megtaláljuk majd egymást...

 " Ne legyél olyan lány, akinek szüksége van egy férfira. Olyan lány legyél, akire szüksége van egy férfinak! "

 "Az idő ingyen van, de megfizethetetlen.
Nem birtokolhatod, de kihasználhatod.
Nem tudod megtartani, de képes vagy kitölteni.
De amit egyszer elvesztegettél, soha nem kaphatod vissza."

 Az utóbbi időben.. Volt minden. Voltam boldog, szomorú, kiégett, üres, hiperaktív, szerencsés, szerencsétlen, sajnálkozó, nagyképű, nemtörődöm, felelőtlen, gonosz, szívtelen, vak, embertelen, hazug, önző, követelőző, és még sok más. Nem bántam meg semmit. Boldog voltam, hiszen ismét minden úgy látszott, rendbe fog jönni. De ugyan már! Nem is értem, hogy képzelhettem ilyet. Nem hiszek semmiben sem. Senkiben sem. Csak élni szeretnék. Elegem van a sok sötétségből, az emberekből, a hazugságaikból, a nemtörődöm viselkedésükből, hogy mindenkinek csak saját maga számít, hogy mindenki megváltozik, és a többi.. Nem érdekel. Nem akarok szomorú lenni, nem akarok még többet bőgni emberek miatt. Nem is itt kellene lennem. Nem akarok üres lenni, nem akarok aggódni, nem akarok szívtelen lenni többször, én boldogan akarok élni, ameddig tehetem.

 Mindig vagy egy pont, amikor már nem tudunk hinni abban, amiben eddig hittünk...

 ...vajon meddig lehet, hogy minden nap, mindenhol erős legyek?

 Az élet túl rövid ahhoz, hogy egyetlen másodpercig is olyasvalakire pazarold, aki nem becsül meg.

 Én mostantól, csak egy átlagos lány leszek. Nem több, és nem kevesebb. Nem várok el semmit, nem teszek semmit. Minden csak lesz, ahogy lesz. Ezentúl mindig a könnyebbik utat választom, nem fogok küzdeni, és nem fogom megmagyarázni a dolgokat, mert már nincs rá erőm, és igazából okom sincs.

 Súgd meg nekem, tudod, így ígérted rég. A nagy titkokat, amit egy kisgyerek nem ért.

 Bárcsak néha, rá google-zhatnék arra, hogy bizonyos személyek, mit éreznek irántam.

 Ha néhanapján összezördültök, az nem azt jelenti, hogy nem szeretitek egymást, hanem azt, hogy fontosak vagytok egymás számára! Hiszen az ember nem idegesíti magát olyasmin, ami nem érdekli...

 " A világ legboldogabb kislánya voltam " 

 "Vannak emberek, akik egészen pompásan tudnak hazudni maguknak."

 "Soha ne foglalkozz azzal, hogy más hogy néz rád, és mit gondol rólad... Baja csak annak lehet veled, aki magával sincs teljesen megelégedve."

 "Az Ő egyszerű hiánya többet jelent nekem, mint bárki más jelenléte."

 "Barátok voltunk. Mert ő volt ő, és én voltam én."

 " ...Szeretnék egy társat, csak unom már, hogy mindenki átbasz... "

 "Régi emlékek..fel-fel derengenek...azok a boldog szép napok...de most egy könny folyik az arcomon egy emberért kit takar a múlt."

 "Bárcsak mindig odabújhatnák hozzád, amikor valami bánt."

 "Ne akarj megfejteni... az életem egy kirakó"