Ha belenézel egy lány szívébe, meglátod azt, hogy mennyit sírt valójában...Látni fogsz titkokat, barátokat, hazugságokat.De látni fogod azt is, amit (talán) sosem érthetsz meg:Hogyan tud erős maradni akkor is, mikor semmi sincs rendben!
Ha belenézel egy lány szívébe, meglátod azt, hogy mennyit sírt valójában...Látni fogsz titkokat, barátokat, hazugságokat.De látni fogod azt is, amit (talán) sosem érthetsz meg:Hogyan tud erős maradni akkor is, mikor semmi sincs rendben!
Elmúlt a jó idő,megtört a rend,Néhány mondat és egy nevetés visszacseng.Elment a jó idő,elment veled, S ami itt maradt,az nem nagyon kell nekem.
Várom,Remélem,Álmodozom arról hogy vissza jössz ,De ismerem a történet végét,Nem fogsz visszajönni hozzám.
Aki elmegy, annak könnyű. De aki itt marad! Csak ül, bámul bele a semmibe, mint egy eszelős.
Vannak tökéletesnek tűnő emberek... minden tökéletes rajtuk... papíron minden stimmel. Egészen addig, amíg meg nem ismerjük őket. Igazán. Mert akkor rájövünk, hogy talán mások számára tökéletesek, nekünk viszont nem jönnek be.
Ha hidegen tudsz célozni, szavaid pontosabban fognak találni, mintha őrjöngve üvöltözöl. Az őrjöngő, önuralmát elvesztett ember rövid idő alatt nevetségessé válik.
A tragédiák hozzátartoznak az élethez. Tragédia? És akkor mivan? Hagyjuk abba? Dobjuk be a törölközőt? Hát nem! Ha úgy érzed, hogy kész, a szíved megszakad, akkor is harcolnod kell, de állatira, hogy érezd életben vagy. Szenvedsz, fáj, hát ilyen az élet. Összezavarodtál és félsz? Helyes. Legalább valami mindig eszedbe juttatja, hogy valahol a jövőben vár rád valami jó, amiért érdemes harcolni.
sírtam és nevettem egyszerre, gyűlöltem és szerettem egyszerre, adtam és elvettem egyszerre, erős és gyenge voltam egyszerre.
Arra kell gondolni, hogy az embereknek mennyi komolyabb bajuk van, mint a szerelmi szenvedés. Meghal valakijük. Nincs mit enniük. Operálják őket. Tulajdonképpen szégyelni kellene szerelemtől szenvedni.
A férfiak, ha két nő közül kell választaniuk, legtöbbször azt szeretik jobban, aki azt kevésbé érdemelte ki."