Egyszerűen csak azért szeretünk, mert nem tudunk ellenállni neki.

Gyászunk lépcsőfokai: a tagadás, a düh, a félelem, a bűntudat, a depresszió, az elfogadás. És az első magok a sírhantokon.

Lesz még nap fenn az égen,
Lesz még virág a fákon,
Lesz még a lelkemben béke,
Jön még a szememre álom.

A fa levelenként hullatja lombját: ha az emberek minden reggel megfigyelnék, hogy mit veszítettek az előző napon, észrevennék szegénységüket

Van egy pont, egy legbensőbb pont, ahová már senki sem jöhet velünk. Ahogy a fogunk csakis nekünk fáj, ahogy lelki szenvedéseinket senki nem tudja átvenni, s ahogy a halál kapujában - bármiféle enyhítő segítséget kapunk innen is, onnan is, végső soron egyedül kell átlépnünk, úgy a legerősebb érzelmi forgószélben csakis önmagunkba tudunk megkapaszkodni!

Amikor senki sincs, akinek adhatnál egy csésze teát, vagy akinek szüksége lenne rád, azt hiszem, akkor ért véget az élet.

Létezem, mert vannak barátaim. Azért maradtam felszínen, mert ők az utamba kerültek. Megtanítottak arra, hogy magamból a legjobbat adjam, még akkor is, ha az életem néhány pillanatában nem bizonyultam jó tanulónak. De azt hiszem, hogy sikerült elsajátítanom valamit abból, amit úgy hívnak, hogy nagylelkűség.

Tudom, hogy nem kellek, hogy nincs szükség rám... Tökéletesen tisztában vagyok vele. Ha a dolgok másként alakultak volna, ha megtalálnám a helyem az életben, minden másképp volna. Tényleg egészen másképp. Nem az én hibám, hogy nem találom a helyem az életben.

Mindig úton vagy. Olyan úton, amit te választottál. Ahogy én tettem ma este is. Hisz a ember maga határoz a sorsáról, nem? Az istenek meg röhögnek rajta.

A nagy dolgok a kis dolgokban dőlnek el, sokszor a legkisebb dolgoknak van a legnagyobb erejük.

Semmi gond. Az életnek nem kell hibátlannak lennie, éppen elég, ha élhető.

Az ember sose mehet vissza. (...) Az élet lényege az , hogy tovább halad előre. Az életben csak egyirányú közlekedés van, nem igaz?

Időnként, mert felborul az egyensúly a szerelem miatt, attól még egyensúlyban lehet az életed.

A férfi nem komplett nő nélkül. A férfi magában levéltelen fa. A nő a lombja, virága. Nézd meg az agglegényeket, miféle emberek öregségükben? Egyet se találsz rendes életűnek, rendes gondolkodásúnak, rendes érzésűnek. Benne élnek a világban, de látszik, hogy nem bele-valók. Idegenek köztünk.

Nem biztos, hogy minden az, aminek első pillantásra látszik. Azt hiszem, ez az emberekre is igaz.

Ha azt nézzük, mit vettek el tőlünk, akkor nehezen viseljük el az életet. Ha azt nézzük, mit adhatunk másoknak, az sokkal jobb.

Senki sohasem látja magát úgy, ahogyan mások látják őt.

Apám mindig azt mondta, hogy ha valami nehézségem támad, nézzek körül, és meglátom, hogy mindenki másnak vannak gondjai, amit ők ugyanolyan komolynak éreznek, mint én a magamét.

Néhány tökéletes, boldog hónap többet ér, mint akárhány unalmas, szürke év.