мץ ๓є๓σяเαℓ ♥

"Az eső nem azért esik, mert a természetnek olyan kedve van, hanem azért, mert ahány csepp leesik annyi ember érzi magát szomorúnak. "

Ki azt mondja: imád, sose hidd el szavát. Ki azt mondja szeret, talán igaz lehet. De az, ki rád néz, hallgat, nem beszél, és nem szavalgat annak add egész szívedet, mert az forrón és hün szeret!

,,Bírnod kell,akkor is amikor mindenki bánt,
Bírnod kell,ha az élet Téged meggyaláz,
Ne add fel,ha minden kötél szakad,
Hinned kell,csak légy Te mindig önmagad...."

"Van, aki könnyen kapja meg, akit szeret,
Van, aki sír és szenved,Van, aki könnyek nélkül tud feledni,
És van, aki meghal, mert igazán tud szeretni."

"Egy nap majd hirtelen eltűnök, de fanyar emlékeztetőül ott marad utánam a mosolyom mesterkélt melege, a szám sarkának hazug kunkora, amit a reménytelenül szomorú embereken meg a Disney-filmek szereplőin lehet látni. Én vagyok az a lány a bulikról meg piknikekről készült fotókon, aki, amúgy szemre, csupa vibrálás és csupa élet, s aki valójában hamarosan elmegy. Biztosíthatlak, amikor újra rápillantasz arra a képre, én már nem leszek rajta. Ki leszek törölve a történelemből, akárcsak az árulók a Szovjetunióban. Mert minden elmúló nappal egyre láthatatlanabbnak érzem magam, egyre jobban beborít a sötétség, egyik rétege a másik után, s csak úgy fuldoklom a nyári hőségben, a napsütésben, amelynek már csak az égető hevét érzem, de a fényét nem látom.."

„Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
 - És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol.
A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
 - És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.
 - Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag. Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett."

"Minden emberben van valami odabent. Valami, amit meg lehet hajlítani. De ha túlfeszítik, akkor eltörik. És vele együtt az ember is. "

Élj azért, mert vagy valaki, s mihelyt nem vagy az, élj azért, hogy légy valaki."

"Valahogy egész más volt minden.Már nem éreztem,hogy szeretném,de azt se,hogy nem.Az agyamba össze-vissza csapongtak a furcsábbnál furcsább gondolatok.Néha jó kedvem volt,aztán hirtelen rossz.Egyik percben fájt a hasam a nevetéstől,másikban meg sírógörcsöt kaptam.Néha szivárványra vágytam,aztán bőrig ázó esőre.Nem voltam eddig se egyszerű eset,de most annál is bonyolultabb lettem.Képtelen voltam elmondani mi fáj.Pedig pontosan tudtam...a hiánya.Az,hogy megváltozott,engem is megváltoztatott.S míg én naiv kislányként próbáltam hinni benne,ő egy kicsit se hitt magában,csak megpróbált felnőni."

,Van a zene. . . A csodálatos. Mindent elmond neked, és mindent elmond rólad. A zene, ami egy fehér lapon a laikus számára csupán különféle jelek valamiféle megfoghatatlan, értelmezhetetlen halmazának tűnik. De az értő szem már látja a dallamot, ami lelkében életre kel, amit másokkal megoszt. És ebben a pillanatban a zene már nem csak a hangok meghatározott sorrendjét jelenti. Ettől kezdve a barátod. Beszél hozzád, mesél neked, végigvisz tájakon, érzelmeken, életeken. Ha szeretsz valakit, elmondja neki. Ha félted őt, helyetted beszél. Szavakkal, vagy akár szavak nélkül mutatja meg érzéseidet neki. Mesél, mesél, mesél. Igen a zene él, életet ad. És összeköt embereket, szíveket, lelkeket. Amikor a másikkal, akivel ezt a dallamot meg szeretnéd osztani, együtt hallgatod, és tudod, érzed, hogy számára ugyanazt mondja, ugyanazt meséli. Amikor a zenében megértitek egymás gondolatait, érzéseit, ugyanazt élitek át, élitek meg. Akkor, abban a pillanatban a zene híddá válik, és így köt össze. Vele."

,Vannak gondolatok, amiket az ember magában őrizget. Nem azért, mert nem igazak, nem azért, mert szégyellni kellene őket. Csupán azért, mert még nem érkezett el az idejük. Szeretnéd, ha más is ismerné őket, de nem lehet. Még nem. Feszítenek, kitörni vágynak, de uralkodni kell felettük. Még nem engedheted szabadjára őket. 
Tudod, hogy igazak, tudod, hogy szépek, és tudod, hogy a valóságról szólnak. Egy későbbi valóságról. És akkor kell kimondani őket. 
Akkor szabadíthatod fel őket. Vannak ilyen gondolatok."

"Mindenkinek van egy hercege. Valaki még nem találta meg, valaki keresi, valaki várja, valaki azt hitte hogy az volt az. Mindegyik herceg kiszámíthatatlan, lehet hogy akár holnap találsz rá, vagy még ma. Így hát ne szomorkodj, biztosan vágtat feléd , csak hosszú az út, vagy megállt rózsát venni, szóval még nyugodtan feküdj vissza az ágyadba, és légy türelmes.:)"

Ismered azt a helyet az álom és az ébrenlét között? Ahol még emlékszel rá, mit álmodtál. Én ott foglak mindig szeretni

Nincs szükséged jelmezre és szuper erőkre ahhoz hogy az én hősöm legyél ..:)