Lehet, hogy nem láthatlak annyiszor, ahányszor szeretnélek. Lehet, hogy nem tarthatlak egész éjjel a karjaim közt, de a szívem mélyén biztosan tudom, hogy te vagy az egyetlen, akit szeretek, és soha nem foglak elengedni.

Mosolyogva, nevetve emlékezz rám, mert én is így gondolok rád. Ha csak szomorúan, könnyekkel tudsz rám emlékezni, inkább ne is emlékezz rám!

Utána nyúlsz, de Ő elszökik, utána mész,
de ő elrejtőzik, ránézel és lehunyja a szemét,
szólsz hozzá, és befogja a fülét...

Szerettem volna törni-zúzni, amíg a világ nem tükrözi a bennem uralkodó káoszt!

Soha ne add fel, ha még megpróbálnád. Sose töröld le a könnyed, ha még sírnál. Sose elégedj meg egy válasszal, ha még kérdeznél, sose mondd, hogy már nem szereted, ha nem tudod elengedni.

Mindig az az erősebb,aki nem tombol,hanem mosolyog.

Saját életem írója vagyok... sajnos tollal írtam és nem tudom kitörölni a hibáim...

Olyan nehéz úgy szeretni valakit,hogy távol van tőled, ha tudod,hogy szeret,de mégis kételkedsz benne,mert szereted és félsz,hogy elveszíted.

...mert mikor úgy leszel, ahogy én vagyok, akkor úgy leszek, ahogy most te vagy....

A világon a legcsodálatosabb érzés, amikor óriás szemeiddel rám nézel kedvesen. Mosolyogsz és nyomsz egy puszit a számra. Majd hozzám bújsz és halkan súgod: Szeretlek kedvesem!

Azt hiszem, a bánat volt mindig a legsúlyosabb betegségem. Néha azt gondolom, ha valami nagy boldogság érne, még meggyógyulhatnék.

Olykor mindnyájunkat elfog a kétségbeesés, s ha legyőzzük, akkor jövünk rá, hogy milyen erősek is vagyunk valójában.

Nem kell emlékezned... csak ne felejts el!

Tegnap volt az a holnap, amit tegnap előtt annyira vártam, ma pedig legszívesebben meg nem történtté tennék.

Van úgy, hogy néha megállok, s már nem sírok és nem kiáltok, csak csendben gondolok rád.

A mai nap jól indult, de aztán felkeltem.

Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre, ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél.

Az élet előttem áll, és nem látok tőle semmit.

Ha elhagysz, veled mehetek?

Ha folyton azt hangoztatod, hogy semmire sem vagy méltó, az emberek végül el is hiszik.

A legnagyobb dolgok (...) a csendben történnek velünk.

Gyakran mondják, hogy az élet becsét nem az adja, hogy milyen hosszan, hanem hogy milyen módon éltük.

Sok embernek adtam esélyt...De egy idő után elfogy az ember bizalma.

Csak sétálok...s egyszer csak észreveszem hogy hol vagyok...itt már jártam..Vele voltam itt...Vele nevettem itt...Ő volt az aki megmutatta nekem az élet derűsebb oldalait aztán...eljött egy nap és többet nem mutatott...többé már nem voltak derűsebb napok..eltűntél..és azóta csak kereslek...mindenütt csak téged kereslek...utánad vágyom de már nem lellek...csak a hiányod...

Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.  Sokszor okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni. Repkedtem a boldogságtól, fogadtam örök hűséget, de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Felhívtam valakit csak azért hogy halljam a hangját, néha elég volt egy mosoly ahhoz hogy szerelmes legyek. Sokszor féltem, hogy elveszítek valakit, aki fontos számomra.. és el is vesztettem a végén. De túléltem, és még most is élek. Már nem csak túlélem a hétköznapokat, hanem megélem azokat. Mert az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon..! :)

Olyan sok dolog kavarog most bennem, és nem tudom sírjak vagy nevessek.
Nincs olyan nap mikor ne jutnál eszembe,
mikor nem ejtenék könnyet érted.
Még él bennem a remény, egy szikra
ami talán még újból lángra lobbanhat.

”Az ember nem beszél soha arról, ami fáj, hanem szótlanul elviseli.”

˝ vannak emberek, akiket nem lehet elfelejteni. akik hagynak a lelkünkben
egy fájó lenyomatot. tátongó sebet, aminek a sajgását elnyomhatja ugyan
az élet további folyása: a nevetés, a virágillat, a napfény, a finom
ételek, a kedves emberek, akik körülvesznek. de mélyen, a lélekben az a
seb sosem heged be. sosem. ˝