мץ ๓є๓σяเαℓ ♥

a halál az a pont, ahol véget ér a fájdalom, és megszületnek a szép emlékek. nem az életnek szakad vége, csak a fájdalomnak..

az élet megtanított arra, hogy pillanatnyi örömért ne áldozzam fel egész életem boldogságát.

kiskorodban, ha elestél mindig zokogtál és sikítottál.. nem tudom pontosan mi van most, de látom, hogy hatalmasat 'estél' zokogni és üvölteni tudnál.. de minden esés varázslatos, mert vagy közelebb kerülsz valakihez, vagy elveszíted. De nem adhatod fel..!

Ha törődnénk egymással sírás helyett...
Ha szeretnénk egymást hazudozás helyett...
Ha az önzetlenség győzne a büszkeség felett...

ha olyan fontos lennék neked, ahogy mondod. talán nem így viselkednél..

ahogy vannak olyan dolgok, amiket nem akarunk hogy megtörténjenek, de valahogy el kell fogadnunk, ugyanúgy vannak olyan emberek, akik nélkül nem tudunk élni, de mégis el kell őket engednünk..

ha valakit őszintén szeretsz, szívedben angyallá változik.

ha egy szívet nem lehet összetörni, akkor azzal a szívvel nem is érdemes foglalkozni.

sokkal kevésbé drámai módon is elveszíthetünk valakit, ha eljön egy pont, és megszakad valami. és onnantól fogva nem beszélünk vele, nem az ő mosolyával ébredünk minden reggel, nem érinthetjük meg szabadon minden porcikáját, és nem legeltethetjük rajta a szemünket. soha többé.

bohém életre vágyom, teljes szívemből..

VOLTAK DOLGOK, AMELYEKET EL AKARTAM MONDANI NEKI. DE TUDTAM, HOGY FÁJDALMAT OKOZNÉK. ÚGYHOGY ELTEMETTEM ŐKET, ÉS HAGYTAM, HOGY NEKEM OKOZZANAK FÁJDALMAT.

gondoltál már arra, hogy ha te nem lennél mennyivel unalmasabb lenne a világ? például a barátaid számára. mennyi át nem élt közös emlék, mennyi ismételhetetlen pillanat maradt volna ki. hány pillantás, amit csak neked szántak, egy mosoly, amit soha nem fogsz elfelejteni. egy szívből jövő kacagás, ami bearanyozta az egész napodat. az első érintés, amit tőle kaptál, az első csók, első szál rózsa, közös délután, mikor a szikrázó napsütésből egyszerre csak nyári zivatar lett, és hazaszaladtatok a pulcsija alatt.. de ha nem élnél, nem gondolkodtál volna ezen se. akkor semmi nem lenne. ez számunkra elképzelhetetlen. és mikor úgy érzed, reménytelen a helyzet, ha senki nem szeret, ha legszívesebben meghalnál, vagy elsüllyednél, mintha nem is lettél volna, esetleg elmenekülnél a világ másik végébe, állj meg egy kicsit. gondolj magadra. aztán a családodra. ráá. majd a barátaidra. a világra. egy évre. egy hónapra. egy napra. egy órára. egy Percre. egy másodpercre. majd nyisd ki a szemed. látod? felébredtél! ez a való világ. innen nincs kiút. itt már nem lehet felébredni. nyitott szemmel kell járni, éjjel, nappal. senkiben nem szabad megbízni. még abban sem, aki azt mondja, hogy a legjobb barátod. nem tudhatod, hogy mikor támad hátulról. aki azt mondja, hogy szeret, talán igaz lehet. de akinél a szem beszél, az igazán érted él..!

AZ ÉLETBEN NEM MINDEN IGÉNYEL MAGYARÁZATOT. NEM A MI FELADATUNK, HOGY BÁRMIT IS ELMAGYARÁZZUNK MÁSOKNAK. MINDEN, AMI MÉLY, MINDIG MEGMAGYARÁZATLAN. AZ, AMIT MEG TUDSZ MAGYARÁZNI, NAGYON FELSZÍNES. VANNAK DOLGOK, AMIKET NEM TUDSZ MEGMAGYARÁZNI. HA SZERELMES LESZEL VALAKIBE, HOGYAN MAGYARÁZOD MEG, HOGY MIÉRT LETTÉL SZERELMES? MINDEN VÁLASZOD OSTOBÁN FOG HANGZANI: AZ ORRA MIATT, AZ ARCA MIATT, A HANGJA MIATT. EZEK A DOLGOK MIND EMLÍTÉST SEM ÉRDEMELNEK - DE VALAMI VAN ABBAN A SZEMÉLYBEN. AZOK A DOLGOK FELTEHETŐEN RÉSZÉT KÉPEZIK ANNAK, AMIÉRT SZERETED ŐT, DE AZ A 'VALAMI' MINDENNÉL NAGYOBB. AZ A VALAMI TÖBB MINDENNÉL.

A múltba visszaemlékezve valami fáj, valakit keresünk, aki nincs már. Nélküled szomorú, üres a házunk,még most sem hisszük el, hogy hiába várunk..

a tetoválás kimutathat egy stílust, és azt, hogy mit érzel legbelül ..

Felemelsz, aztán a földhöz vágsz, sohasem vagyok biztos az érzéseidben. Én őszintén megnyíltam előtted, de nem tudom miért! Magadhoz engedtél, de hiába: néha a szemeid oly üresek, hogy belül megfagyok tőle.. és sohasem mondod ki igazán, ami a fejedben jár. Olyan érzés ez, mintha törött üvegen járnék: tudni akarok mindent, de nincs elég bátorságom megkérdezni.

könnyebb elfutni és érzéketlenné válni, annyival könnyebb csak menni mint szembenézni ezzel a fájdalommal itt, egyedül..

a legrosszabb érzés nem a magány. hanem az, akit a világon a legjobban szeretsz megfeledkezik rólad.!

apukám azt mondogatta, hogy az első szerelem örökre megváltoztatja az ember életét, és bármennyire is szeretnénk szabadulni tőle, az az érzés kitörölhetetlen.

sok mindent szeretnék mostanában, de legfőként azt, hogy bárcsak itt lehetnél mellettem. furcsa, de nem emlékszem rá, hogy mielőtt megismertelek, mikor sírtam utoljára. mostanában meg úgy látszik, hamar kicsordul a könnyem... te viszont valahogy értelmet adsz még a szomorúságnak is, úgy közelíted meg a dolgokat, hogy attól enyhül a fájdalmam. drága kincs vagy, ajándék, s ha majd újra együtt leszünk, addig akarlak a karjaimban tartani, amíg lesz bennük elég erő, hogy ezt meg tehessem. sokszor csak az tartja bennem a lelket, hogy gondolatban veled lehetek.

érthetetlen, bonyolult az élet. fejtse már meg valaki.

most olyan a világ, hogy az ember azt hiheti: az egyszerű, szép és tiszta dolgok kivesztek belőle egészen.

eddig azt hittem ismerem magam. de mégsem. mert történtek olyan dolgok amiket azelőtt nem hittem volna. talán ezért lettem más, de talán mindig is ilyen voltam. voltak helyzetek amikor mást tettem mint amit valaha is gondoltam volna. voltak szavak amiket amúgy soha nem mondtam volna, de a pillanat hevében kicsúszott. vajon az voltam valóban? amikor valami más vezérelt? amikor átadtam magamat az ösztöneimnek, és a megérzéseimre hallgattam. akkor csillant volna meg igazi énem? ha igen, és még én sem ismerem magam, akkor miért hiszi annyi ember, hogy tudja milyen vagyok?

az vagyok, akitől mindig az igazat kapod, nyersen, tömören, akkor is ha fáj. az vagyok, aki színt visz az életedbe és majd ha idősen visszagondolsz a fiatalságodra, a legtöbb emlékedben engem is felidézhetsz. az vagyok, aki mindig figyel rád, akivel bármit megoszthatsz, és aki addig nyughatatlan míg nem segít rajtad, és újra mosolyogni nem lát. az vagyok, aki mélyen, tiszta szívvel, önzetlenül, önmagadért szeret, de aki csak akkor fogja mondani neked, amikor ezt valóban így érzi. az vagyok akit, soha nem fogsz megérteni igazán, de akit pont emiatt fogsz végtelenül szeretni. ilyen vagyok, mert én tudom, hogy egy nap sem jön vissza az életből, hogy újraélhesd!

az álmodozás a gondolkodás vasárnapja.

a kezében van minden, amire én valaha vágytam... és ő ennyire nem becsüli.!

sokszor megsebeztek, de fel birtam állni, a 'barátoknak' nevezett csicskákra hülyeség időt szánni.!

na! összefoglalom, lassan semmit nem értek. de a csajoktól évről évre csak többet reméltek. legyen két diplománk, és tanuljunk meg főzni. meg vigyázzunk a gyerekre, míg ti elmentek nőzni. csak ez ego az, amiből kijutott nektek bőven. mire ekkora az önbizalom, még mindig nem értem.

nem értelek, és már belefáradtam abba, hogy folyton erre gondolok. épp ezért engedlek el, azzal a szürke, semmilyen érzéssel, hogy valamikor a szívem közepén voltál, most pedig ott kuporogsz a legszélén, és már csak kapaszkodni sincs kedved.. 

mindenkinek vannak problémái, egy nap sem tökéletes, egy élet sem gondtalan, egyetlen ember sem hibátlan. engem nem kell szeretned, vélhetsz rólam bármit.. ha ennyire unalmas az életed, hát foglalkozz az enyémmel nyugodtan, ahogy gondolod! ám ha a kudarcaimra pályázol, ha a bukásomat várod, akkor ki kell ábrándítsalak. bennem feleannyi kárörvendés sincs, mint benned; engem nem boldogít más szomorúsága.. és épp ezek miatt vagyok nálad százszor erősebb és különb.! :)

igen,van aki profi ebben. könnyedén a szemedbe néz,és hazudik.

nem mindig könnyű kimondani, ami a szívedet nyomja. néha rá kell, hogy kényszerítsenek. néha jobb, ha megtartod magadnak a dolgokat... még akkor is, ha minden porcikád el akarja mondani az igazat. szóval befogod a szád... megtartod a titkod... és más módon próbálsz boldog lenni.

talán barátságtalannak és visszahúzódónak tűnök, pedig ez nem igaz. csak nem jó pofizok minden gyökérnek.

nem utállak, csak csalódott vagyok, hogy olyanná váltál, akiről azt mondtad, hogy soha sem lennél.

a legmeghatóbb dolog, amit egy legjobb barát mondott: 'amikor meghalok, ne gyere közel a testemhez. azért, mert a kezem nem lesz képes már letörölni a könnyeidet.' 

mindenkit ellöktem,aki megpróbált szeretni..

Félelmetes, hogy olyan világban élünk, ahol az embereket számokban mérik; csak az számít hogy ki hány centi magas, hány kiló, hány éves.. holott a szépség egyáltalán nem azon múlik, hogy milyen méretű farmert hordasz. A fontosabb dolgokat kellene inkább mérnünk: azt, hogy mennyi akaraterő, kitartás, bátorság van valakiben.. és hogy ennek az illetőnek milyen a lelke, és mekkora a szíve!