"-Látod ezt a cipőt?
Buckley bólintott.
-Szeretném, ha jól odafigyelnél arra, amit most mondok, jó?
-Susie-ról?-kérdezte kisöcsém,megérezve az összefüggést köztem és a cipőcske közt.
-Igen. Elmondom, hol van Susie.
Elsírtam magam a Mennyországban.Mi mást is tehettem volna idefenn?
-Ez a cipő volt Susie bábuja, amikor játszott-mondta apa.-Én az autóval vagyok, vagy néha a talicskával.Lindseyé a vasaló, és amikor anya is beszáll,akkor övé az esernyő.
-Az ott egy kutya?
-Igen, az egy skót juhász.
-Azt akarom!
-Rendben van.-Apa türelmes volt.Most már tudta,hogyan magyarázza el.Ölében tartotta a kisfiát, és miközben beszélt,érezte Buckley aprócska testét a térdén, a kis emberét, akinek súlya volt,élt,áradt belőle a meleg.Ez nyugalommal töltötte el.- A skót juhász mostantól fogva a te bábud.
Szóval melyik bábu Susie-é?
-A cipő-felelte Buckley.
-Úgy van. Tehát enyém az autó,nővéredé a vasaló,és édesanyádé az esernyő.
Buckley minden idegszálával figyelt.
-Most tegyük az összes bábut a táblára, jó?-mondta apa.-Rajta, állítsd fel őket!
Buckley a bábukba markolt,aztán újra, amíg az összes ott nem állt a két pakli szerencsekártya között.
-Mondjuk azt,hogy a többi bábu pedig a barátainké.
-Például Nate-é?
-Jólvan, legyen Nate barátodé a kalap.A tábla pedig a világ.Na most ha azt mondanám,hogy amikor dobok a kockával, az egyik bábut el kell venni, az mit jelentene?
-Hogy nem játszhat tovább?
-Úgy van.
-Miért?
Buckley apára meredt;apa arca megvonaglott.
-Miért?-kérdezte öcsém megint.
Apa nem akarta azt mondani, hogy "mert nincs igazság a földön" vagy "mert ez az élet rendje".Valami találót akart,amivel megmagyarázhatná egy négyéves gyereknek a halált.
Átkarolta Buckley derekát.
-Susie meghalt-mondta végül,mert nem volt olyan játékszabály,amit indokul felhozhatott volna.-Tudod,mit jelent ez?
Buckley kinyúlt, és kezével eltakarta a cipőt.Aztán fölnézett apára,jól válaszolt-e.
Apa bólintott.
-Többé nem fogod látni Susie-t,kicsim.Egyikünk se.-Elsírta magát.Buckley belebámult apánk szemébe , és nem értette igazán."
