Minden éjjel egy szorító érzéssel fekszem..itt bent a mellkasomba.. érzem, ahogy szakadnak darabokra a dolgok, ahogy törik össze a szívem.. aztán hirtelen ez a fájó érzés eltűnik és csak üresség jön. Mikor nem érzek se fájdalmat,se örömöt..csak vagyok... annyit tudok magamról,hogy létezem.. aztán megint érzek.. megint szorít.. szeretnék ordítani.. de nem tudok. Szánalmasnak érzem ezt az egészet.. Egyedül szeretnék lenni,de mégsem..Ez egy örökös körforgás.. egy körhinta... de én szeretnék kiszállni és végre egy kicsit boldog lenni.*.*
i 
