"Néha örülök, hogy nem tudjuk átérezni mások fájdalmát, hogy nem tudjuk pontosan azt érezni, amit a másik. Mert ha most valaki ennyi fájdalmat élne át mint én...ha valaki ennyire meggyötört lenne, azt hiszem nem bírná tovább. Azt mondaná ebből elég! Én nem bírok többet! De én mégis minden nap kiállok az emberek elé. Mosolygok, kedves vagyok velük, meghallgatom őket ha bajban vannak, segítek nekik, reményt öntök beléjük és mosolyt csalok az arcukra. És én mégsem érdemlem meg a boldogságot? Én mért nem kaphatom meg csak egyszer azt amit akarok? Engem mért nem szerethetnek őszintén és feltétlenül? Miért?"
