Kétféle ember van: az egyik tudja magáról, hogy porszem, a másik abban a tévhitben él, hogy ő egy nagy valaki...
Ez utóbbi fajtát nem lehet szeretni. Igaz ő sem szeret senkit, nem is akarja, hogy szeressék, beéri azzal, hogy csodálják. Irigyelni lehet, csodálni, félni, bámulni is, rajongani is lehet érte, de főleg utálni, szeretni nem lehet. Minden embert lehet szeretni, bármilyen bűnt követ is el, de csak addig, amíg tudja magáról, hogy esendő. A nagy ember ezt elfelejti. Azt képzeli, hogy ő tényleg nagy, a többiek kicsik...