мץ ๓є๓σяเαℓ ♥

Csak ült ott mint egy kőszobor, láttam a fájdalmat az arcán és szembesültem vele mennyire fáj neki, hogy erről csak én tehetek. Erősnek akarta magát mutatni, de teljesen összetört, szíve ketté hasadt, darabokra hullott, nem számított már neki semmi, nem tudta mi tévő legyen. Úgy szerettem volna magamhoz ölelni és simogatni, azt mondani hogy semmi baj nem lesz, minden megoldódik, de én tettem ezt vele, nem engedte volna, hogy megvigasztaljam. Az arca megkeményedett és csak bámult a semmibe, könnycseppek szerettek volna kigördülni, gyönyörű szeméből, de túl erős volt hozzá, hogy engedjen ennek a csábításnak. Fájt ránézni, elkeserítő volt és fájdalmas, örökre megbántam mindent. Soha többet nem tudnék neki ártani, mert annyira nagyon szeretem.