Hiányzik minden.Ahogy átölel,ahogy visszalép,hogy még egyszer megcsókoljon,amikor olyan erősen fog magához,mintha soha nem akarna elengedni,amikor csak ültünk egymás mellett és néztük egymást,amikor sétáltunk, nevettünk,zenét hallgattunk és mi is énekeltük,a boldogtalan percek,bármi is történt,mi kibírtuk és együtt maradtunk.a közös tervek.soha nem fogom megérteni hogy lehetett ennek így vége,hogy ennyire szeretem?!
2011.07.10. 13:50 єภςsเ
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://mymemorial.blog.hu/api/trackback/id/tr443054780
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
