" Ott ültünk egymás mellett Ő és Én. Néha-néha zavartan egymásra pillantottunk. Ott volt egy karnyújtásnyira, mégis egy világegyetem választott el minket. Legszívesebben ordítottam volna ahogy kifér a torkomon hogy: 'Szeretlek!' De nem. Csak ültünk ott, némán. Azt hiszem Ő is azt érezte amit Én. Láttam a tekintetében, éreztem, mégse szóltam semmit. Talán most is gondol Rám, ahogy Én Rá. Talán... "
2011.12.03. 19:14 єภςsเ
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://mymemorial.blog.hu/api/trackback/id/tr283434717
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
