мץ ๓є๓σяเαℓ ♥

Van a barátság... Két, vagy akár több ember kapcsolata, olykor mélyebb, olykor felszínesebb, inkább haveri. De az örökös kérdés: létezhet-e barátság nő és férfi között. Igen, létezhet olyan kapcsolat nő és férfi között, ami kizárólag a szavakban, gondolatok cseréjében nyilvánul meg, és ez mindkettőjüknek bőven elég. Egyik sem akar a másiktól többet, mint lelkileg, szellemileg épülni, eltölteni néhány kellemes percet, órát. Hiszem, hogy létezik ilyen barátság. Egyetlen kivétel van csupán. Egyetlen eset, egyetlen találkozás, egyetlen helyzet cáfolhatja meg ezt. Létezik olyan érzés, amely kizár mindenféle barátságot nő és férfi között. Ezért van, hogy nő és férfi soha nem lehet barátja a másiknak. Annak a bizonyosnak. Mindenki másnak igen, de annak az egynek soha. Sem találkozásuk előtt, sem elválásuk után. Mert őket egy egészen más érzelem köti össze. Amiben esetlen minden baráti közeledés. Ami sokkal, sokkal mélyebb minden más emberi érzésnél, így a barátságnál is. Mélyebb, egyedibb, megismételhetetlen. Ez nagyon hamar kiderül. Két szempár összevillanásából, egy mosolyból, egy rövid beszélgetésből. Hamar eldől. És kettejük között már soha nem lehet baráti érzés. Aki ezt mondja, hazudik. Önmagának, és a másiknak. Mert nem létezik ilyen barátság.

'sosem fogod megérteni, hogy miért fáj ennyire nekem ,mert nem te vagy az, aki sír ,nem te vagy az, akit magára hagytak ,nem te vagy az, aki túlságosan szeretett ,nem te vagy az, aki olyan emberhez ragaszkodik ,aki már elhagyta..'

köszönöm, hogy elhitetted velem, hogy bármit csinálok, jól csinálom. köszönöm, hogy megtanítottál emberül élni és másokat megbecsülni. köszönöm, hogy mindig átsegítettél az élet nehéz időszakain. köszönöm, hogy megtanítottál nézni és figyelni, gondolkozni, kérdezni és felelni. köszönöm, hogy akkor, amikor a világ összeesküdött ellenem, te sugárzó mosolyt küldtél felém és bátorítottál, erőt adtál. köszönöm, hogy gyengéimet, hibáimat mindig diszkréten kezelted. köszönöm, hogy felismerted a pillanatot, amikor már egyedül is elboldogultam a világgal és elengedted a kezem, de sohasem hagytál magamra teljesen. állandóan keményen dolgoztál, hogy mindenem meglegyen és mindig biztattál, hogy csak így tovább és én büszkén hirdettem: anyu mondta. tudom, hogy nem választhattam meg, hogy te legyél az édesanyám, de ha lehetne, akkor is téged választanálak. ♥

tudod, a kislányok még hisznek a szép szavakban és a szívecskékben amiket facebookon és msnen küldenek nekik, aztán egyszer csak rájönnek, hogy azok csak szavak és zárójelbe tett "L" betűk..

ez majdnem szerelem volt..


az ilyen 'majdnem'-dolgoktól ennyire vacak az életem..

A „sajnálom” nem tesz jóvá semmit. Bánni fogsz még mindent. Hiányozni fogok.

de aztán újra ott állsz előttem mosolyogva és édesen. mégis bocsáss meg kérlek, de nem tudok többé várni rád..

Elegáns esküvőről álmodtam,családdal, barátokkal.
Megkérdeztem, ő milyet szeretne,
azt mondta olyat, ami által
a felesége leszek.

A legjobb barátok örökre a szívben maradnak, bármi is történik ott lesznek benn..

ha egy picit is érdekelnélek, nem hagynál elveszni.

Vettem egy mély levegőt, és meghoztam életem legnehezebb döntését..

"Annyira féltem, hogy az érintései csak tovább mélyítik a sebeimet. De amikor vele voltam, a fájdalom egy csapásra elmúlt. Mintha csak gyengéden átölelt volna a szívével. Vele boldognak éreztem magam."