мץ ๓є๓σяเαℓ ♥

Hiányzik minden.Ahogy átölel,ahogy visszalép,hogy még egyszer megcsókoljon,amikor olyan erősen fog magához,mintha soha nem akarna elengedni,amikor csak ültünk egymás mellett és néztük egymást,amikor sétáltunk, nevettünk,zenét hallgattunk és mi is énekeltük,a boldogtalan percek,bármi is történt,mi kibírtuk és együtt maradtunk.a közös tervek.soha nem fogom megérteni hogy lehetett ennek így vége,hogy ennyire szeretem?!

A hétköznapi életben sötétnek látjuk a világosat, zavarosnak a tisztát, színtelennek a szivárványt. Ha mindennapi életeden felülemelkedsz, megpillanthatod a fényt, a tisztaságot, a színeket - s rajtuk keresztül önmagadat. Ha magadban mindezeket megtaláltad, felfedezed őket az emberekben is.

Az élet szép. Higgy nekem. Megéri, hogy megszüless, még ha fájdalmas is olykor. (...) De mindig tartsd eszedben, kis barátom, hogy holnap megvirrad, és új nap kezdődik. Az élet sehol nem áll meg. Ne zavarjanak meg azok a nyomorultak, akik úgy meghúzzák a lelküket, mint a hátizsák száját. Az ember olyan, mint a fa. Virágzik, gyümölcsöt hoz, lehullatja a levelét, aztán kezdi elölről.

Ha a problémáidat nem osztod meg azzal, aki szeret, nem adsz neki alkalmat arra, hogy eléggé szeressen téged.

Én úgy érzem mindent megtettem, de sajnos ennek ellenére sem kellek neked... soha nem leszek elég jó, neked nem kellenek a normális lányok! De aztán ne gyere vissza hozzám sírva, mikor sorra pofára ejtenek, mert én akkor már csak kinevetlek és tudod mit, ezt meg is érdemled...

Ha valaki egyszer megkérdezné, része vagy-e az életemnek, csak ránéznék, elmosolyodnék, és azt felelném: "Igen, a legjobb része."

Elegem van abból hogy órákat töltök azzal hogy 'tökéletes' legyek egy olyan srácnak aki nem viszonozza az érzéseimet, hogy éjszakákat sírjak át miatta, hogy hamis mosolyt viseljek azért hogy elrejtsem a könnyeimet.. végeztem azzal hogy próbálom a dolgokat rendbe hozni mikor tisztán látszik hogy nem fog sikerülni.. nem bírom tovább

Azt mondtam magamnak,hogy mostantól erős leszek, annak ellenére, hogy egyes egyedül vagyok és sírok. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól boldog leszek és nem aggódok, annak ellenére, hogy akit szerettem, elvette minden boldogságom. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól senki miatt nem esek megint pofára, annak ellenére, hogy titokban most is szeretek valakit. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól megpróbálok túllépni azon a valakin, annak ellenére, hogy most is sírok, miközben gépelem mindezt és arról a valakiről álmodozom. Nehéz azt tetetni, hogy boldog vagy, nehéz nem próbálkozni, és nem szeretni azt a valakit. Nehéz továbblépni, mikor úgy érzed, egyes egyedül vagy.

Erős vagyok, nem fogok összeesni, magamba temetkezni, én nem tehetek semmiről a hibás egyedül te vagy, és nagyon is megérdemled azt amit most az élettől kapsz.

Full extrás depressziót cserélnék kis boldogságra, esetleg kopott örömre...

A szerelemtől még akkor is mosolyog az ember, ha fáradt.

Ismerem a hibáimat, de nem javítom ki őket. Ha rájuk világítasz nem fogok meglepődni, mert még a te kedvedért sem fogok megváltozni!

Az embernek azért van szüksége macskára, hogy félelem nélkül simogathasson egy ragadozót.

"Amikor nem vagy itt,színtelen a fű,nagyobbnak tűnik a Föld,és hervadtak a virágok."

"Vannak olyan lányok, akikről többet elárul a kedvenc daluk, mint a kimondott szavai."

"Ha padlón vagy, szedj fel onnan valamit!” :)

"Emlékszel? Mikor még mindent elmondtunk egymásnak?Mikor még a legjobb barátok voltunk?Ez már elmúlt.. kihült a barátságunk .. Hogy miért? -nem értem.-De én úgyérzem minden tőlem telhetőt megtettem.. sajnálom.."

"Nincs rosszabb érzés, mikor búcsúzni kell. Megköszönni, lezárni, elválni majd elbúcsúzni. Nem lehet mit mondani. Nézel okosan, és csak azt várod, hogy mondjon valaki valamit. Valami szépet. Valami jót. De erre nincsenek szavak.'

"Van néhány érzés, ami nem csap túl nagy zajt. Ott van például a törődés, ami oly nesztelen, mint egy szívdobbanás, vagy a tiszta, igaz szerelem, mely olyan halk, hogy sokszor észre sem veszed, hogy jelen van."

"Disneyland a legnagyobb emberfogó, amit egér valaha épített."

"A miénk egy befejezetlen tündérmese marad örökké."

"Azért jó tengerparton lakni, mert akkor csak három oldalról van hülyékkel körülvéve az ember."

"Újra a régi helyen jártam. Azon a füvön, melyen veled jártam. Néztem egyedül a csillagokat, akárcsak régen a te arcodat. Olyan régen volt már, tovatűnő emlék boldog, vissza-visszatérő kacér kép. Úgy fáztam az éjszaka csöndjében, úgy vágytam ölelésedre, mint még sohasem. Magányosan néztem a csillagokat, s sírva suttogtam Gyere vissza..."

'A zenének hangosan kell szólnia, hogy ne halljuk, hogyan omlik össze a világ.'

"Egyszer egy indiai hercegnő édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset. Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet,mely a szomorú napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti. A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt.Egyetlen szót vésett bele: elmúlik...!"

"Nekem ha kisfiam születik teljesen biztos, hogy olyan nevelést kap ,hogy megtanulja, hogy a lányok szíve nem játék és feleslegesen ne barbizzon egyikkel sem.."

"Ha követ hajítasz egy tóba, a tó vize fodrozódni kezd, majd újra kisimul. De valami örökre megváltozik, ott lent, a tó fenekén ."

Egy görög mitológia szerint, az emberek firkák eredetileg 4 karral, 4 lábbal, és egy 2 arcú fejjel születtek.A hatalmuktól félve, Zeusz két különálló részre hasította szét őket, arra kárhoztatva, hogy az életüket egymás keresésével töltsék.."

"Míg Te vele veszekszel, más ír neki: 'Szia, szép vagy, beszélgetünk?".

Ha lenne 2 kívánságom, azzal kezdenék, hogy ebben a percben legyél mellettem.. a második az lenne, hogy ez a perc tartson örökké."

"Minden pasi egyforma.Tisztelet van,kivétel nincs."

" Ha valami fáj, akkor inkább bújj vissza az ágyadba és álmodj tovább. Mert az álmok mindig jó búvóhelyek. Azt hiszem, most én is ezt fogom tenni, aztán majd ha lesz elég bátorságom szembe nézek vele"

"Soha nem értettem az embereket… annyi és annyi kis öröm lapul a szív mélyén… és mindig csak a fájdalmat látjuk egymásban. Ha valami rossz történik már rögtön meg akarunk halni, és amikor ezeken túllépünk, rájövünk, hogy mégis érdemes élni. Embertársainkat kihasználjuk, és nem vesszük észre rajtuk, hogy nekik is problémájuk van… és csak egy ölelő kézre lenne szükségük… ilyen az ember… és mégis van olyan, aki mindig nyel… nyeli a másik problémáit… a fájdalmait… és ő nem kap ebből vissza semmi együttérzést… amikor majd ő elveszik a világból, minden egyes önző ember észreveszi, hogy kitéptek a szívéből egy darabot… de későn döbben rá. "

Emlékszel még kettőnk történetére?Hogy mikor,és hogyan ismertük meg egymást?Arra a pillanatra,mikor először láttál,arra,hogy hol láttál?Az első nevetésre,az első veszekedésre?Az első közös sírásra,és az elhatározásra,hogy elfelejtjük egymást?Emlékszel,hogy te mindig nemet mondtál nekem,de én soha nem adtam fel?Mindig reménykedtem,és vártam...hátha ez lesz az a nap,mikor minden megváltozik.Mikor már kezdtem beleőrölni a várakozásba,akkor már nem érdekelt semmi.Nem tudtam enni,aludni,sőt már beszélni sem.Egésznap csak feküdtem,és azon gondolkodtam,hogy miért voltam,hülye,hogy miért játszottam a bizalmaddal.Bármit mondtál,az egyszerre szeretetet és gyűlöletet keltett benne.Gyűlöltelek,mert akárhányszor,akármilyen erősen próbáltalak elfelejteni,soha sem sikerült...te soha nem hagytad,hogy elfelejtselek,és látod...ennyi idő elteltével sem sikerült."