мץ ๓є๓σяเαℓ ♥

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott, ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

"Mindannyian a véletlen kezében vagyunk, és ő úgy bánik velünk, mint a sakkfigurákkal, ha akar, lelök a tábláról, ha akar, egymás mellé tol bennünket (...). A véletlen kormányoz mindent, a háborút is, a szerelmet is."

"-Látod ezt a cipőt?

Buckley bólintott.

-Szeretném, ha jól odafigyelnél arra, amit most mondok, jó?

-Susie-ról?-kérdezte kisöcsém,megérezve az összefüggést köztem és a cipőcske közt.

-Igen. Elmondom, hol van Susie.

Elsírtam magam a Mennyországban.Mi mást is tehettem volna idefenn?

-Ez a cipő volt Susie bábuja, amikor játszott-mondta apa.-Én az autóval vagyok, vagy néha a talicskával.Lindseyé a vasaló, és amikor anya is beszáll,akkor övé az esernyő.

-Az ott egy kutya?

-Igen, az egy skót juhász.

-Azt akarom!

-Rendben van.-Apa türelmes volt.Most már tudta,hogyan magyarázza el.Ölében tartotta a kisfiát, és miközben beszélt,érezte Buckley aprócska testét a térdén, a kis emberét, akinek súlya volt,élt,áradt belőle a meleg.Ez nyugalommal töltötte el.- A skót juhász mostantól fogva a te bábud.

Szóval melyik bábu Susie-é?

-A cipő-felelte Buckley.

-Úgy van. Tehát enyém az autó,nővéredé a vasaló,és édesanyádé az esernyő.

Buckley minden idegszálával figyelt.

-Most tegyük az összes bábut a táblára, jó?-mondta apa.-Rajta, állítsd fel őket!

Buckley a bábukba markolt,aztán újra, amíg az összes ott nem állt a két pakli szerencsekártya között.

-Mondjuk azt,hogy a többi bábu pedig a barátainké.

-Például Nate-é?

-Jólvan, legyen Nate barátodé a kalap.A tábla pedig a világ.Na most ha azt mondanám,hogy amikor dobok a kockával, az egyik bábut el kell venni, az mit jelentene?

-Hogy nem játszhat tovább?

-Úgy van.

-Miért?

Buckley apára meredt;apa arca megvonaglott.

-Miért?-kérdezte öcsém megint.

Apa nem akarta azt mondani, hogy "mert nincs igazság a földön" vagy "mert ez az élet rendje".Valami találót akart,amivel megmagyarázhatná egy négyéves gyereknek a halált.

Átkarolta Buckley derekát.

-Susie meghalt-mondta végül,mert nem volt olyan játékszabály,amit indokul felhozhatott volna.-Tudod,mit jelent ez?

Buckley kinyúlt, és kezével eltakarta a cipőt.Aztán fölnézett apára,jól válaszolt-e.

Apa bólintott.

-Többé nem fogod látni Susie-t,kicsim.Egyikünk se.-Elsírta magát.Buckley belebámult apánk szemébe , és nem értette igazán."

Gyűlölöm a szavaidat, a hajadat, s amit érzel,
Gyűlölöm ahogy vezetsz, azt is ahogy nézel,
Gyűlölöm cipőd, s ha átjár tekinteted tőre,
Gyűlöletem oly heves, hogy rímet hányok tőle,
Gyűlölöm, gyűlölöm, ha hazudsz, és azt is
Gyűlölöm, ha nem Ha miattad nevetek,
vagy ha könnyes lesz a szemem,
Gyűlölöm, ha nem hívsz fel, ha nem nézel felém,
S gyűlölöm, hogy nem gyűlöllek , Cseppet sem, szemernyit sem,
NEM GYŰLÖLLEK ÉN!

Egy nap majd hirtelen eltűnök, de fanyar emlékeztetőül ott marad utánam a mosolyom mesterkélt melege, a szám sarkának hazug kunkora, amit bohócokon, reménytelenül szomorú embereken meg a Disney-filmek gazfickóin lehet látni. Én vagyok az a lány a bulikról meg piknikekről készült fotókon, aki, amúgy szemre, csupa vibrálás és csupa élet, s aki valójában hamarosan elmegy. Biztosíthatlak, amikor újra rápillantasz arra a képre, én már nem leszek rajta. Ki leszek törölve a történelemből, akárcsak az árulók a Szovjetunióban. Mert minden elmúló nappal egyre láthatatlanabbnak érzem magam, egyre jobban beborít a sötétség, egyik rétege a másik után, s csak úgy fuldoklom a nyári hőségben, a napsütésben, amelynek már csak az égető hevét érzem, de a fényét nem látom.