мץ ๓є๓σяเαℓ ♥

Az emberek mindig azt mondják mosolyogjak, mintha a mosolygás eltüntetné az összes sebet és fájdalmat… hát én megpróbáltam. Megpróbáltam elrejteni az összes keserűséget, és eltakarni a szomorúságot a mosolyokkal… és megtanultam, hogyha belül fáj, akkor a szíved úgyis megtalálja a módját hogy kimutassa, teljesen mindegy, hány maszkot viselsz.

Amikor igazam van, senki sem emlékszik rá. Amikor tévedek, senki sem felejti el.

Meglepő, hogy azt mondják az emberek, hogy ott lesznek, amikor szükséged lesz rájuk, de amikor tényleg kellenek, nincsenek sehol sem. Aztán amikor nekik van szükségük valakire, te mindig ott vagy...

Néha azt hiszem, neked is fáj, de aztán rádöbbenek: csak magamat teszem tönkre.

Minden egyes ember csak ember, ennél te sem vagy több és ő sem kevesebb...

Ne várjunk a nevetéssel, amíg boldogok leszünk, mert különben félő, hogy meghalunk, anélkül, hogy nevettünk volna.

Emberi törvény, kibírni mindent és menni mindig tovább, még
akkor is, ha nincsenek már benned remények és csodák.

Még csak gyűlölet sem kell ahhoz, hogy az embernek pokol legyen az élete

De mégis...ha azt mondta, hogy hívni fog...hívhatott volna, hogy közölje, hogy nem hív, és én megköszöntem volna, hogy hívott, hogy nem hív.

Ha ma reggel felkeltél, és akár egészséges vagy, akár beteg, jobb sors jutott neked, mint annak a félmillió embernek, akik a jövő héten már nem fognak élni.

Tüzet raktam a szívemben
Keresztbe raktam a fákat
Gyufát gyújtottam és néztem
ahogy elég benne a bánat....

Ha tudtam volna, hogy akkor beszélek vele utoljára, valami jobbat találok ki...

Hazugság az egész életünk, hisz akkor is sírunk, ha nevetünk..

Amit az ember elveszített azt még visszaszerezheti...de amiről önként mondott le azt már soha..!

Felejteni akar - mindent, mindent elfelejteni. Mintha minden, ami eddig történt, csak álom lett volna. Elmúlt, szétfoszlott, elég volt - elege van a régi életéből, a régi érzelmekből. Újnak, idegennek, védtelennek érzi magát, kiforratlannak, akinek mindent elölről kell kezdenie. Teljesen idegen ebben az új világban, telve félelemmel.

Ha az ember egészen magára marad, kezdi nagyon különös módon szemlélni a dolgokat. A fák megszűnnek fák lenni, a föld emberi arcot ölt, a kövek regélni kezdenek.