мץ ๓є๓σяเαℓ ♥

"A miénk egy befejezetlen tündérmese marad örökké."

"Azért jó tengerparton lakni, mert akkor csak három oldalról van hülyékkel körülvéve az ember."

"Újra a régi helyen jártam. Azon a füvön, melyen veled jártam. Néztem egyedül a csillagokat, akárcsak régen a te arcodat. Olyan régen volt már, tovatűnő emlék boldog, vissza-visszatérő kacér kép. Úgy fáztam az éjszaka csöndjében, úgy vágytam ölelésedre, mint még sohasem. Magányosan néztem a csillagokat, s sírva suttogtam Gyere vissza..."

'A zenének hangosan kell szólnia, hogy ne halljuk, hogyan omlik össze a világ.'

"Egyszer egy indiai hercegnő édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset. Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet,mely a szomorú napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti. A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt.Egyetlen szót vésett bele: elmúlik...!"

"Nekem ha kisfiam születik teljesen biztos, hogy olyan nevelést kap ,hogy megtanulja, hogy a lányok szíve nem játék és feleslegesen ne barbizzon egyikkel sem.."

"Ha követ hajítasz egy tóba, a tó vize fodrozódni kezd, majd újra kisimul. De valami örökre megváltozik, ott lent, a tó fenekén ."

Egy görög mitológia szerint, az emberek firkák eredetileg 4 karral, 4 lábbal, és egy 2 arcú fejjel születtek.A hatalmuktól félve, Zeusz két különálló részre hasította szét őket, arra kárhoztatva, hogy az életüket egymás keresésével töltsék.."

"Míg Te vele veszekszel, más ír neki: 'Szia, szép vagy, beszélgetünk?".

Ha lenne 2 kívánságom, azzal kezdenék, hogy ebben a percben legyél mellettem.. a második az lenne, hogy ez a perc tartson örökké."

"Minden pasi egyforma.Tisztelet van,kivétel nincs."

" Ha valami fáj, akkor inkább bújj vissza az ágyadba és álmodj tovább. Mert az álmok mindig jó búvóhelyek. Azt hiszem, most én is ezt fogom tenni, aztán majd ha lesz elég bátorságom szembe nézek vele"

"Soha nem értettem az embereket… annyi és annyi kis öröm lapul a szív mélyén… és mindig csak a fájdalmat látjuk egymásban. Ha valami rossz történik már rögtön meg akarunk halni, és amikor ezeken túllépünk, rájövünk, hogy mégis érdemes élni. Embertársainkat kihasználjuk, és nem vesszük észre rajtuk, hogy nekik is problémájuk van… és csak egy ölelő kézre lenne szükségük… ilyen az ember… és mégis van olyan, aki mindig nyel… nyeli a másik problémáit… a fájdalmait… és ő nem kap ebből vissza semmi együttérzést… amikor majd ő elveszik a világból, minden egyes önző ember észreveszi, hogy kitéptek a szívéből egy darabot… de későn döbben rá. "

Emlékszel még kettőnk történetére?Hogy mikor,és hogyan ismertük meg egymást?Arra a pillanatra,mikor először láttál,arra,hogy hol láttál?Az első nevetésre,az első veszekedésre?Az első közös sírásra,és az elhatározásra,hogy elfelejtjük egymást?Emlékszel,hogy te mindig nemet mondtál nekem,de én soha nem adtam fel?Mindig reménykedtem,és vártam...hátha ez lesz az a nap,mikor minden megváltozik.Mikor már kezdtem beleőrölni a várakozásba,akkor már nem érdekelt semmi.Nem tudtam enni,aludni,sőt már beszélni sem.Egésznap csak feküdtem,és azon gondolkodtam,hogy miért voltam,hülye,hogy miért játszottam a bizalmaddal.Bármit mondtál,az egyszerre szeretetet és gyűlöletet keltett benne.Gyűlöltelek,mert akárhányszor,akármilyen erősen próbáltalak elfelejteni,soha sem sikerült...te soha nem hagytad,hogy elfelejtselek,és látod...ennyi idő elteltével sem sikerült."