мץ ๓є๓σяเαℓ ♥

Hiányzik minden.Ahogy átölel,ahogy visszalép,hogy még egyszer megcsókoljon,amikor olyan erősen fog magához,mintha soha nem akarna elengedni,amikor csak ültünk egymás mellett és néztük egymást,amikor sétáltunk, nevettünk,zenét hallgattunk és mi is énekeltük,a boldogtalan percek,bármi is történt,mi kibírtuk és együtt maradtunk.a közös tervek.soha nem fogom megérteni hogy lehetett ennek így vége,hogy ennyire szeretem?!

A hétköznapi életben sötétnek látjuk a világosat, zavarosnak a tisztát, színtelennek a szivárványt. Ha mindennapi életeden felülemelkedsz, megpillanthatod a fényt, a tisztaságot, a színeket - s rajtuk keresztül önmagadat. Ha magadban mindezeket megtaláltad, felfedezed őket az emberekben is.

Az élet szép. Higgy nekem. Megéri, hogy megszüless, még ha fájdalmas is olykor. (...) De mindig tartsd eszedben, kis barátom, hogy holnap megvirrad, és új nap kezdődik. Az élet sehol nem áll meg. Ne zavarjanak meg azok a nyomorultak, akik úgy meghúzzák a lelküket, mint a hátizsák száját. Az ember olyan, mint a fa. Virágzik, gyümölcsöt hoz, lehullatja a levelét, aztán kezdi elölről.

Ha a problémáidat nem osztod meg azzal, aki szeret, nem adsz neki alkalmat arra, hogy eléggé szeressen téged.

Én úgy érzem mindent megtettem, de sajnos ennek ellenére sem kellek neked... soha nem leszek elég jó, neked nem kellenek a normális lányok! De aztán ne gyere vissza hozzám sírva, mikor sorra pofára ejtenek, mert én akkor már csak kinevetlek és tudod mit, ezt meg is érdemled...

Ha valaki egyszer megkérdezné, része vagy-e az életemnek, csak ránéznék, elmosolyodnék, és azt felelném: "Igen, a legjobb része."

Elegem van abból hogy órákat töltök azzal hogy 'tökéletes' legyek egy olyan srácnak aki nem viszonozza az érzéseimet, hogy éjszakákat sírjak át miatta, hogy hamis mosolyt viseljek azért hogy elrejtsem a könnyeimet.. végeztem azzal hogy próbálom a dolgokat rendbe hozni mikor tisztán látszik hogy nem fog sikerülni.. nem bírom tovább

Azt mondtam magamnak,hogy mostantól erős leszek, annak ellenére, hogy egyes egyedül vagyok és sírok. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól boldog leszek és nem aggódok, annak ellenére, hogy akit szerettem, elvette minden boldogságom. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól senki miatt nem esek megint pofára, annak ellenére, hogy titokban most is szeretek valakit. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól megpróbálok túllépni azon a valakin, annak ellenére, hogy most is sírok, miközben gépelem mindezt és arról a valakiről álmodozom. Nehéz azt tetetni, hogy boldog vagy, nehéz nem próbálkozni, és nem szeretni azt a valakit. Nehéz továbblépni, mikor úgy érzed, egyes egyedül vagy.

Erős vagyok, nem fogok összeesni, magamba temetkezni, én nem tehetek semmiről a hibás egyedül te vagy, és nagyon is megérdemled azt amit most az élettől kapsz.

Full extrás depressziót cserélnék kis boldogságra, esetleg kopott örömre...

A szerelemtől még akkor is mosolyog az ember, ha fáradt.

Ismerem a hibáimat, de nem javítom ki őket. Ha rájuk világítasz nem fogok meglepődni, mert még a te kedvedért sem fogok megváltozni!

Az embernek azért van szüksége macskára, hogy félelem nélkül simogathasson egy ragadozót.

"Amikor nem vagy itt,színtelen a fű,nagyobbnak tűnik a Föld,és hervadtak a virágok."

"Vannak olyan lányok, akikről többet elárul a kedvenc daluk, mint a kimondott szavai."

"Ha padlón vagy, szedj fel onnan valamit!” :)