Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk. Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet. Minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy. 
2011.02.05. 21:29 єภςsเ
A gyáva nap mint nap meghal, a bátor csak egyszer2011.02.05. 21:18 єภςsเ
Valahányszor azt éreztem, hogy ura vagyok a helyzetnek, történt valami, ami a földre nyomott. Azt kérdeztem magamban: de miért? Talán arra ítéltettem, hogy mindig megközelítsem a célszalagot, de sohasem szakíthassam át? Isten ennyire kegyetlen volna hozzám, és csak azért engedi látnom a pálmákat a horizonton, hogy a sivatag közepén szomjan haljak? Sok időbe telt, mire megértettem, hogy valójában nem erről van szó. Életünk során azért ütközünk bizonyos akadályokba, hogy visszataláljunk Személyes Történetünk igaz útjára. /Paulo Coelho/
2011.02.05. 21:16 єภςsเ
'az élet a legértékesebb dolog a világon. és még a sarokba szorított patkány is harcol érte. hogy megtarthassa...'
2011.02.05. 21:09 єภςsเ
"Vagy öt percig megállás nélkül üvöltöztem és rugdostam. Végül már egész beleszédültem. Ekkor jöttem rá, miért nem sírsz soha, akkor sem, ha fáj: bizonyos fájdalmakra egyszerűen nem létezik hang."
2011.02.05. 21:07 єภςsเ
Megint kiesett tíz perc az életemből. Nem tudom mit csinálhattam, csak a gondolataimra emlékszek. vagyis csak arra, hogy gondolkozok, de minden más megszűnt körülöttem. hirtelen valami kizökkentett a semmiből, és azóta azon gondolkozom, hogy mit csinálhattam addig, amíg "nem voltam itt".ijesztő dolog. úgy múlik el az életem, hogy nem tudok róla. hol van a flesh? Hol van a buborék? Hol van az életem? És mit csinál?
2011.02.05. 21:02 єภςsเ
Folyamatosan eltöprengek, hogy van-e értelme. Csak gondolkodok, mást nem teszek, de az a baj mindig oda jutok, hogy szeretem. Miért? Bárcsak tudnám... Eddig jobban akartalak szeretni, mint most. Most nem akarlak, nem csak azért, mert nem érdemled meg, hanem mert belepusztulok, hogy nem tudok másra nézni. Hiába nézek rá akárkire, nem látok benne semmit, nem érzem, hogy meg kéne szereznem, hogy kell. De ha rád nézek, akkor meglátom a mindent. Annyira nem érdemled meg pedig...annyira de annyira meg kéne, hogy vesselek. De közben meg annyira imádlak, megőrülök érted. Még ha meg csalsz is megbocsájtom, mert olyan hülye vagyok, hogy nem tudok nélküled élni. De ha tudnék se akarnék..mert mindenhogy szeretlek, bármit teszel bármit mondasz, mindenképp oda vagyok érted.
