"Az eső nem azért esik, mert a természetnek olyan kedve van, hanem azért, mert ahány csepp leesik annyi ember érzi magát szomorúnak. "

Ki azt mondja: imád, sose hidd el szavát. Ki azt mondja szeret, talán igaz lehet. De az, ki rád néz, hallgat, nem beszél, és nem szavalgat annak add egész szívedet, mert az forrón és hün szeret!

,,Bírnod kell,akkor is amikor mindenki bánt,
Bírnod kell,ha az élet Téged meggyaláz,
Ne add fel,ha minden kötél szakad,
Hinned kell,csak légy Te mindig önmagad...."

"Van, aki könnyen kapja meg, akit szeret,
Van, aki sír és szenved,Van, aki könnyek nélkül tud feledni,
És van, aki meghal, mert igazán tud szeretni."

"Egy nap majd hirtelen eltűnök, de fanyar emlékeztetőül ott marad utánam a mosolyom mesterkélt melege, a szám sarkának hazug kunkora, amit a reménytelenül szomorú embereken meg a Disney-filmek szereplőin lehet látni. Én vagyok az a lány a bulikról meg piknikekről készült fotókon, aki, amúgy szemre, csupa vibrálás és csupa élet, s aki valójában hamarosan elmegy. Biztosíthatlak, amikor újra rápillantasz arra a képre, én már nem leszek rajta. Ki leszek törölve a történelemből, akárcsak az árulók a Szovjetunióban. Mert minden elmúló nappal egyre láthatatlanabbnak érzem magam, egyre jobban beborít a sötétség, egyik rétege a másik után, s csak úgy fuldoklom a nyári hőségben, a napsütésben, amelynek már csak az égető hevét érzem, de a fényét nem látom.."

„Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
 - És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol.
A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
 - És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.
 - Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag. Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett."

"Minden emberben van valami odabent. Valami, amit meg lehet hajlítani. De ha túlfeszítik, akkor eltörik. És vele együtt az ember is. "

Élj azért, mert vagy valaki, s mihelyt nem vagy az, élj azért, hogy légy valaki."

"Valahogy egész más volt minden.Már nem éreztem,hogy szeretném,de azt se,hogy nem.Az agyamba össze-vissza csapongtak a furcsábbnál furcsább gondolatok.Néha jó kedvem volt,aztán hirtelen rossz.Egyik percben fájt a hasam a nevetéstől,másikban meg sírógörcsöt kaptam.Néha szivárványra vágytam,aztán bőrig ázó esőre.Nem voltam eddig se egyszerű eset,de most annál is bonyolultabb lettem.Képtelen voltam elmondani mi fáj.Pedig pontosan tudtam...a hiánya.Az,hogy megváltozott,engem is megváltoztatott.S míg én naiv kislányként próbáltam hinni benne,ő egy kicsit se hitt magában,csak megpróbált felnőni."

,Van a zene. . . A csodálatos. Mindent elmond neked, és mindent elmond rólad. A zene, ami egy fehér lapon a laikus számára csupán különféle jelek valamiféle megfoghatatlan, értelmezhetetlen halmazának tűnik. De az értő szem már látja a dallamot, ami lelkében életre kel, amit másokkal megoszt. És ebben a pillanatban a zene már nem csak a hangok meghatározott sorrendjét jelenti. Ettől kezdve a barátod. Beszél hozzád, mesél neked, végigvisz tájakon, érzelmeken, életeken. Ha szeretsz valakit, elmondja neki. Ha félted őt, helyetted beszél. Szavakkal, vagy akár szavak nélkül mutatja meg érzéseidet neki. Mesél, mesél, mesél. Igen a zene él, életet ad. És összeköt embereket, szíveket, lelkeket. Amikor a másikkal, akivel ezt a dallamot meg szeretnéd osztani, együtt hallgatod, és tudod, érzed, hogy számára ugyanazt mondja, ugyanazt meséli. Amikor a zenében megértitek egymás gondolatait, érzéseit, ugyanazt élitek át, élitek meg. Akkor, abban a pillanatban a zene híddá válik, és így köt össze. Vele."

,Vannak gondolatok, amiket az ember magában őrizget. Nem azért, mert nem igazak, nem azért, mert szégyellni kellene őket. Csupán azért, mert még nem érkezett el az idejük. Szeretnéd, ha más is ismerné őket, de nem lehet. Még nem. Feszítenek, kitörni vágynak, de uralkodni kell felettük. Még nem engedheted szabadjára őket. 
Tudod, hogy igazak, tudod, hogy szépek, és tudod, hogy a valóságról szólnak. Egy későbbi valóságról. És akkor kell kimondani őket. 
Akkor szabadíthatod fel őket. Vannak ilyen gondolatok."

"Mindenkinek van egy hercege. Valaki még nem találta meg, valaki keresi, valaki várja, valaki azt hitte hogy az volt az. Mindegyik herceg kiszámíthatatlan, lehet hogy akár holnap találsz rá, vagy még ma. Így hát ne szomorkodj, biztosan vágtat feléd , csak hosszú az út, vagy megállt rózsát venni, szóval még nyugodtan feküdj vissza az ágyadba, és légy türelmes.:)"

Ismered azt a helyet az álom és az ébrenlét között? Ahol még emlékszel rá, mit álmodtál. Én ott foglak mindig szeretni

Nincs szükséged jelmezre és szuper erőkre ahhoz hogy az én hősöm legyél ..:)

"Mindenki elrejti, hogy ki is ő valójában.  Néha úgy elrejtőzöl, hogy valakinek emlékeztetnie kell, hogy valahol mélyen, ...még ott vagy."

"Csodálatos emlékek és felejthetetlen évek, mostmár csak szenvedés és szívszorító képek."

"Biztos vagyok benne, hogy abban a pillanatban amikor rájön, hogy már nem
érdekel, és nem szeretem, ő fog keresni engem. Mert meg fogja bánni. És
én alig várom azt a pillanatot. Nem csak azért, hogy ne fájjon
ennyire...De szeretném neki visszaadni azt amit tőle kaptam. Igen. Agyon
fogom gyötörni..."

"Ha valakinek fontos vagy, tudja hol keressen! Ha nem keres nem voltál fontos neki!"

"Nem az én hibám, hogy nem tudok olyan lenni, mint te! Én nem úgy kelek fel mindennap, hogy gyönyörű, csillogó, boldog helynek látom a világot! Én nem így működöm... és engem nem lehet megjavítani."

,,Talán ha néha elfelejtenénk dolgokat, mindannyian kicsivel boldogabbak lennénk."

"Felébredek: nem az vagyok, ki voltam.
Elalszom: holnap megint más leszek.
De élve, holtan, utcán, kriptaboltban
én emlékezem és én feledek."

Néha az a legokosabb, ha hagyjuk a csudába a dolgokat.

,,A szíved egyszerűen összetörik, ennyi az egész. De nem ítélkezhetsz, nem mutogathatsz a másikra. Ha szerencsés vagy, megtalálod azt, aki értékelni tud."

,,Sokszor egy semmiség elég ahhoz, hogy az ember lezuhanjon a fellegekből."

,,A könnyebb utat akarod választani, mert félsz. Félsz, mert ha elbuksz, akkor nem tudsz mást hibáztatni. De hadd mondjak valamit: az élet ijesztő, szokj hozzá! Nincsenek varázsos megoldások, minden tőlünk függ, úgyhogy állj talpra, menj és tegyél érte valamit! Mert az értékes dolgokat sohasem könnyű megszerezni."

,,Mikor elfárad a szárny és elcsügged a szív, és úgy érzitek, nem tudtok tovább repülni, akkor már félúton jártok."

,Életünk során néha útkereszteződéshez érünk, és rákényszerülünk, hogy eldöntsünk, melyik úton akarunk tovább menni. És nem tudhatjuk előre, hogy a választott út gyönyörhöz, vagy fájdalomhoz vezet. Ha egyszer választottunk, már nincs visszaút."

Sok mindent tanulsz majd az életben, jót is, rosszat is. De mindig jól fontold meg, mit fogadsz ezekből a szívedbe.

,,Hibák, mind elkövetjük őket. Általában úgy kezdődik, hogy csupán jót akarunk, például titkolózunk, hogy megóvjunk valakit. Vagy kis távolságot tartunk attól a személytől, akivé váltunk. Néha nem is tudjuk, mekkorát hibáztunk, csak mikor már késő… Vagy időben észrevesszük, hogy jóvá tudjuk tenni. De minden hiba okkal történik, ezáltal megtanulod a leckét, amit máshogy sosem tanultál volna meg… Remélhetőleg többet nem követed el ugyanazt a hibát még egyszer."

,,Élj! Beszélj! Gondolkozz, tevékenykedj! Néha hallgass zenét is...  Nézelődj, hatódj meg! Nevess sokat, de néha sírj is! Akkor leszel igazán az, akinek én szerettelek! "

,,A jó nem tart sokáig, nem vettük észre jöttét, nem láttuk, amikor itt volt, csak a hiányára figyeltünk föl, amikor már elment."

,,Biztos vagyok abban, hogy sem távolság, sem halál, 
avagy távollét szét nem választhatja azokat,
kiket egy lélek éltet, egy szeretet fűz össze."

,,Az élet furcsa. Az emberek változnak. Az érzések is változnak, gyakrabban mint hinnénk. Nem könnyű, senkinek sem könnyű. Megmagyarázhatatlan minden ami körülöttem történik. Egyszerűen csak megőrjít a tudat, hogy én is ilyen gyakran változom. Egyszer még ez aztán már nem. De hát bármilyen fura is ez vagyok én, és ez az én életem , amiben nap mint nap furcsa dolgokat élek át. Egyet tudok. Ez pedig az, hogy tele van az életünk meglepetésekkel."

,,Sok mindent elfogadtam már az életbe...De vannak dolgok amire képtelen
vagyok . Idõre van szükségem, hogy elfogadjam és felfogjam...Mért
veszítem el ?Mért pont õt? kérdések mikre sohasem kapom meg a
választ...Az élet kegyetlen de ez van... A Legfontosabb, hogy szeretlek
szerettelek és mindíg is szeretni foglak!és csak a szép emlékekre fogok
emlékezni! Igérem..."

,,S a zongorán újra szól egy dal
hogy hangszerbe zárt szívem él
tartozom még egy álommal
S hangom után talán megfordul a szél"

,,Hamarosan rájössz, hogy ami benned fáj, (...) csupán emlékezés. És mert emlékezés, nem is fáj talán. Mert szép az, hogy mindez volt, és úgy volt, ahogyan emlékezel rá. Jó, hogy van mire emlékezz, ami szép."

,,Ne sírj, ha valaki nem szeret, mert a bánat megöli a szívedet. Szeresd azt, aki megérdemli, lehet, hogy titokban ő is ezt teszi. Ha az életben boldog akarsz lenni, előbb tanulj meg tűrni és szenvedni. Olyat szeress aki téged is szeret, hogy ne érje bánat a szívedet."

,,Mostanában annyi ajtó csukódik be mögöttem... És én néha szeretném, ha ez egy kicsit lassabban menne. Visszamenni nem akarok, hiszen az ajtók csakugyan bezáródnak, és az ember nem is mehetne vissza. És én csakugyan a magam útján akarok továbbmenni. De hát néha kifulladok egy kicsit, és olyankor szeretném azt mondani, hogy - állj... csak egy pillanatra... csak egy percre állítsuk meg, kérem, a világot... csak addig, míg hozzászokom egy kissé, hogy ott legyek, ahol vagyok."

,, Tudod, sokszor van olyan hogy az ember letér a saját kis útjáról. De még az se biztos hogy letért, lehet hogy csak valamiben elesik, és megáll hogy végig gondolja, "vajon hogy jutok most tovább?!". Lehet hogy hisztis, önző , sértődékeny, vagy esetleg makacs vagyok. Nekem itt megakadt utam, és keresem hogy végre visszatérhessek oda. De bármit is elrontok, nem direkt van. Vagyis mindenkinek vannak hibái, jó tudom valamikor már túl sok is, de én úgy tudtam, hogy a testvérek mindig elfogadják egymást az adott hibáival együtt, és kitartanak egymás mellett. Én ebben a hitben élek, és így is fogok.!"

,,Egy nap minden tökéletes érzést kelt majd bennünk. Innentől kezdve,
nevetünk a káoszon, mosolygunk a könnyeken át és nem feledjük, hogy minden
okkal történik."

,,Aggódj kevesebbet, reménykedj többet; 
beszélj kevesebbet, mondj többet; 
panaszkodj kevesebbet, lélegezz többet; 
utálkozz kevesebbet, szeress többet - 
és az életben minden jó dolog a tiéd lesz! "

,,Légy az, aki vagy, és mindig mondd ki amit érzel, mert azok, akik ezt kifogásolják, igazából nem is számítanak, viszont akik számítanak, azok nem fogják kifogásolni.."

,, Keresd meg azt az embert aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy
fantasztikussá tegyen egy rossz napot. találd meg azt akitől a szíved mosolyogni fog..:)"

"Az igazán jó dolgok mindig csak rövid ideig tartanak. Ez az egész boldogság ilyen rohadtul van kitalálva. De nem szabad azon gondolkodni, hogy miért kaptunk ilyen keveset a jóból - hálásnak kell lennünk azért, hogy egyáltalán jutott belőle valami!,,

,,Nem zavarom a boldogságod, nem könyörgök, hogy szeress, lesz még idő mikor büszke szíved magától felkeres!"

Az emberek azt mondják, a rossz emlékek okozzák a legtöbb fájdalmat, de igazából a jó emlékek azok, amik az őrületbe kergetnek..

,,Az élet arról szól, hogy bízz az érzéseidben. Kockáztass! Merj önmagad lenni! Tanulj a múltból. Becsüld meg az emlékeket. És vedd észre; az élet mindig megy tovább"

,,- Az élet mindig ilyen nehéz, vagy csak gyerekkorban? 
- Mindig ilyen. "

"Néha megáll egy pillanatra az idő. Egy-egy jelenet úgy marad meg bennünk, mint egy kimerevített kép: elhalkuló hangok, lelassuló mozdulatok, és mi sem változik. Aztán elmúlik a pillanat."