Lehet, hogy csak egy vidéki lány vagyok, akinek nincsenek érdekes történetei, s akiből hiányzik a nagyvárosi nők csillogása.., de a vidéki élet - ha nem is lesz elegánsabb és műveltebb tőle az ember - megtanítja, hogyan kell meghallani és megérteni, mit súg a szívünk...
A vidámságom csupán álca. A mosolyaimat csupán az arcizmaimnak köszönhetem, de maga is tudja, hogy legbelül sírok.
Ezernyi oldalt is tele tudnék írni, hogy elmondjam az érzéseim, de akkor sem értenéd, úgyhogy inkább szó nélkül megyek most el, csak egy apró hangot hagyva magam mögött...ahogy a szívem a földre zuhan és összetörik.
Azt hiszem az első kérdés, amit meg kell válaszolnom magamnak, hogy képes vagyok-e tenni a boldogságért, hogy képes vagyok-e szeretni még. Mert szeretni nehéz. Ha szeretsz, az nem jelenti azt, hogy téged is szeretnek, pedig szeretve lenni jó és még jobb, ha ezt a tudomásunkra is hozzák. Eltelhetnek évek úgy, hogy becsapod az agyad, de attól még nem lesz igaz, amit hiszel. Az első dolog, amit megtanultam, hogy nem az az igazán fontos, hogy mekkorát tud kérdezni az ész, hanem az, hogy milyen nagyot tud felelni a szív. Tud akkorát, hogy saját magad is megdöbbensz rajta...
Az emberek játszanak a szavakkal. Úgy éppen, mint a gyermekek a játékkockákkal. Csakhogy a szavak veszedelmesebbek, mint a játékkockák. Nem lehet összeszedni őket, és elrakni a ládába, ha rosszul sikerült a játék. A szavak örökre ott maradnak, ahová az első pillanatok hangulatában helyeztük őket. Láthatatlanok és megfoghatatlanok, és ezért nem lehet kijavítani a hibát, amit elkövettünk velük. Az emberek hihetetlenül könnyelműen játszanak a szavakkal.
Esőzuhatag...csodálatos...1 perc alatt el lehet ázni benne, mintha az ég is helyettem sírna..
Tudod mit jelent élni, nevetni és olykor szomorkodni? Mosolyogni annyira, hogy sírni kelljen, tombolni, táncolni egy éjszakán át, a barátaidat megvigasztalni, másokat mosolyra deríteni, emlékezni és felejteni, pénzt adni és kuporgatni, reménykedni és álmodozni, tanulni és tanítani, makacsnak lenni és könyörögni, változni és változtatni, érezni az ízeket, látni fényeket és hallani a hangokat, valóra váltani az álmaidat és olyankor elviselni, ha nem válik valóra mindezeket úgy tenni, hogy önmagad vagy minden egyes pillanatban, mert nem tudhatjuk melyik lesz az utolsó...
"...egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás, és önfeláldozás között.....és megtanulod hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal...és kezded megérteni hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó....és hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyerek kétségbeesésével....és belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd,mert a holnap talaja túl ingatag ehhez...egy idő után kitapasztalod, hogy a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.....műveld hát saját kertecskédet,magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked...és megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz....hogy valóban erős vagy....és valóban értékes...."
