мץ ๓є๓σяเαℓ ♥

kedves mikulás! bátorkodom most írni, mert félek, hogy mire megkapnád a levelem, késő lesz! szóval azért kereslek, mert lenne egy kívánságom. nem kérek mást tőled, és a Jézuskától sem, csak, hogy hozd el nekem őt, aki teljessé teszi a mindennapjaimat, és feltétel nélkül szeret! tudom, hogy létezik valahol az az ember, csak még meg kell találnod! ha sikerülne, ez lenne a legboldogabb karácsonyom, és ezt a jóságommal viszonoznám! (;

'nem látlak.. csak elképzellek.. minden éjjel más milyennek.. de tudnod kell, hogy minden éjjel szép vagy..'

fogsz te engem valaha is úgy szeretni. ?? 

ha néhány dolog csak kicsit is másként történik, ki tudja, mi lett volna...

'nagyon nehéz úgy élni egy életet..hogy nem lehetsz azzal, kinek szánta az Isten mindened..'

hidd el sajnálom, hogy nem lehetek veled, hogy nem állhatok melletted és nem foghatom kezed, hogy nem segíthetek mikor nem leled a helyed, és, hogy máshol vagyok most is, mikor kinyitod a szemed.

Amikor kicsik voltunk, úgy fejeztük ki a szeretetünket egymás iránt, hogy kölcsönadtuk egymásnak a legkedvesebb játékunkat, majd ha összevesztünk visszavettük azt. Bár csak most is ilyen egyszerű lenne.. A szívemet csak nem kérhetem vissza :|

elszöktem, elmenekültem egyszerűen nem bírtam tovább egy olyan ember oldalán tovább élni aki kicsit sem becsül meg s nem szeret..hogy miért voltam vele eddig? én is hányszor, de hányszor könnyes szemmel feltettem magamnak ezt a kérdést.. talán szerettem vagy csak a puszta fájdalmat élveztem? naa, de mégis ki élvezi azt ha szenved? annyi kérdés.. annyi megválaszolatlan kérdés ami még máig itt a fejemben, de tudom, hogy azon az estén mikor eljöttem jól döntöttem..és, hogy miért maradtam vele oly sokáig máig sem tudom.. azt hiszem szerettem ahogy csak egy nő szeretni tud egy férfit...de egy idő után a női szív sem bírja tovább..az enyém sem bírta azt a sok fájdalmat, a sok szenvedést a sok átsírt éjszakát...tudtam, hogy így lesz a legjobb és reméltem, hogy nem jön utánam..és nem is jött..hisz miért jött volna? NEM SZERETETT.!.

'Mikor már pont meg tudnám győzni magam afelől, hogy nincs Rá szükségem, újra előkerül, és ad egy leheletnyi reményt, amibe belekapaszkodok, és újra csak Tőle függök..'

'akkor érzed igazán, hogy valakit elvesztettél, ha tudod, hogy már sosem kapod vissza..'