мץ ๓є๓σяเαℓ ♥

a halál az a pont, ahol véget ér a fájdalom, és megszületnek a szép emlékek. nem az életnek szakad vége, csak a fájdalomnak..

az élet megtanított arra, hogy pillanatnyi örömért ne áldozzam fel egész életem boldogságát.

kiskorodban, ha elestél mindig zokogtál és sikítottál.. nem tudom pontosan mi van most, de látom, hogy hatalmasat 'estél' zokogni és üvölteni tudnál.. de minden esés varázslatos, mert vagy közelebb kerülsz valakihez, vagy elveszíted. De nem adhatod fel..!

Ha törődnénk egymással sírás helyett...
Ha szeretnénk egymást hazudozás helyett...
Ha az önzetlenség győzne a büszkeség felett...

ha olyan fontos lennék neked, ahogy mondod. talán nem így viselkednél..

ahogy vannak olyan dolgok, amiket nem akarunk hogy megtörténjenek, de valahogy el kell fogadnunk, ugyanúgy vannak olyan emberek, akik nélkül nem tudunk élni, de mégis el kell őket engednünk..

ha valakit őszintén szeretsz, szívedben angyallá változik.

ha egy szívet nem lehet összetörni, akkor azzal a szívvel nem is érdemes foglalkozni.

sokkal kevésbé drámai módon is elveszíthetünk valakit, ha eljön egy pont, és megszakad valami. és onnantól fogva nem beszélünk vele, nem az ő mosolyával ébredünk minden reggel, nem érinthetjük meg szabadon minden porcikáját, és nem legeltethetjük rajta a szemünket. soha többé.

bohém életre vágyom, teljes szívemből..

VOLTAK DOLGOK, AMELYEKET EL AKARTAM MONDANI NEKI. DE TUDTAM, HOGY FÁJDALMAT OKOZNÉK. ÚGYHOGY ELTEMETTEM ŐKET, ÉS HAGYTAM, HOGY NEKEM OKOZZANAK FÁJDALMAT.

gondoltál már arra, hogy ha te nem lennél mennyivel unalmasabb lenne a világ? például a barátaid számára. mennyi át nem élt közös emlék, mennyi ismételhetetlen pillanat maradt volna ki. hány pillantás, amit csak neked szántak, egy mosoly, amit soha nem fogsz elfelejteni. egy szívből jövő kacagás, ami bearanyozta az egész napodat. az első érintés, amit tőle kaptál, az első csók, első szál rózsa, közös délután, mikor a szikrázó napsütésből egyszerre csak nyári zivatar lett, és hazaszaladtatok a pulcsija alatt.. de ha nem élnél, nem gondolkodtál volna ezen se. akkor semmi nem lenne. ez számunkra elképzelhetetlen. és mikor úgy érzed, reménytelen a helyzet, ha senki nem szeret, ha legszívesebben meghalnál, vagy elsüllyednél, mintha nem is lettél volna, esetleg elmenekülnél a világ másik végébe, állj meg egy kicsit. gondolj magadra. aztán a családodra. ráá. majd a barátaidra. a világra. egy évre. egy hónapra. egy napra. egy órára. egy Percre. egy másodpercre. majd nyisd ki a szemed. látod? felébredtél! ez a való világ. innen nincs kiút. itt már nem lehet felébredni. nyitott szemmel kell járni, éjjel, nappal. senkiben nem szabad megbízni. még abban sem, aki azt mondja, hogy a legjobb barátod. nem tudhatod, hogy mikor támad hátulról. aki azt mondja, hogy szeret, talán igaz lehet. de akinél a szem beszél, az igazán érted él..!

AZ ÉLETBEN NEM MINDEN IGÉNYEL MAGYARÁZATOT. NEM A MI FELADATUNK, HOGY BÁRMIT IS ELMAGYARÁZZUNK MÁSOKNAK. MINDEN, AMI MÉLY, MINDIG MEGMAGYARÁZATLAN. AZ, AMIT MEG TUDSZ MAGYARÁZNI, NAGYON FELSZÍNES. VANNAK DOLGOK, AMIKET NEM TUDSZ MEGMAGYARÁZNI. HA SZERELMES LESZEL VALAKIBE, HOGYAN MAGYARÁZOD MEG, HOGY MIÉRT LETTÉL SZERELMES? MINDEN VÁLASZOD OSTOBÁN FOG HANGZANI: AZ ORRA MIATT, AZ ARCA MIATT, A HANGJA MIATT. EZEK A DOLGOK MIND EMLÍTÉST SEM ÉRDEMELNEK - DE VALAMI VAN ABBAN A SZEMÉLYBEN. AZOK A DOLGOK FELTEHETŐEN RÉSZÉT KÉPEZIK ANNAK, AMIÉRT SZERETED ŐT, DE AZ A 'VALAMI' MINDENNÉL NAGYOBB. AZ A VALAMI TÖBB MINDENNÉL.

A múltba visszaemlékezve valami fáj, valakit keresünk, aki nincs már. Nélküled szomorú, üres a házunk,még most sem hisszük el, hogy hiába várunk..

a tetoválás kimutathat egy stílust, és azt, hogy mit érzel legbelül ..

Felemelsz, aztán a földhöz vágsz, sohasem vagyok biztos az érzéseidben. Én őszintén megnyíltam előtted, de nem tudom miért! Magadhoz engedtél, de hiába: néha a szemeid oly üresek, hogy belül megfagyok tőle.. és sohasem mondod ki igazán, ami a fejedben jár. Olyan érzés ez, mintha törött üvegen járnék: tudni akarok mindent, de nincs elég bátorságom megkérdezni.