мץ ๓є๓σяเαℓ ♥

"Nem vagyok olyan, mint bárki azok közül, akikkel találkoztam: merem hinni, hogy másként vagyok alkotva, mint a létezők közül akárki. Lehet, hogy nem érek többet náluk, de mindenesetre más vagyok."

Menj el, és soha többet ne is gyere vissza az életembe, mert amióta ismerlek, pokol az életem, és epekedve várom azt a pillanatot, amikor elém állsz, átölelsz, és megcsókolsz, és arra kérsz, hogy maradjak mindig melletted. De ez a pillanat soha nem jön el.

Sokat hibáztam az életem során. Hagytam, hogy az emberek kihasználjanak, és elfogadtam a megérdemeltnél sokkal rosszabb dolgokat. Ám tanultam a rossz választásaimból, és annak ellenére, hogy van pár dolog, amit sosem kaphatok már vissza, és vannak emberek, akik már soha nem fognak bocsánatot kérni, legközelebb már okosabb leszek, és nem horgonyozok le olyan dolog mellett, ami kevesebb, mint amit megérdemlek.

Inkább veszekszem veled, minthogy megcsókoljak valaki mást.

Felfutottam a lépcsőn, becsuktam az ajtót, beleugrottam az ágyamba, lekapcsoltam a lámpám és mindezt csak azért, mert végre adtál egy jóéjtpuszit.

 Lehet, hogy nem láthatlak annyiszor, ahányszor szeretnélek. Lehet, hogy nem tarthatlak egész éjjel a karjaim közt, de a szívem mélyén biztosan tudom, hogy te vagy az egyetlen, akit szeretek, és soha nem foglak elengedni.

Mosolyogva, nevetve emlékezz rám, mert én is így gondolok rád. Ha csak szomorúan, könnyekkel tudsz rám emlékezni, inkább ne is emlékezz rám!

Utána nyúlsz, de Ő elszökik, utána mész,
de ő elrejtőzik, ránézel és lehunyja a szemét,
szólsz hozzá, és befogja a fülét...

Szerettem volna törni-zúzni, amíg a világ nem tükrözi a bennem uralkodó káoszt!

Soha ne add fel, ha még megpróbálnád. Sose töröld le a könnyed, ha még sírnál. Sose elégedj meg egy válasszal, ha még kérdeznél, sose mondd, hogy már nem szereted, ha nem tudod elengedni.

Mindig az az erősebb,aki nem tombol,hanem mosolyog.

Saját életem írója vagyok... sajnos tollal írtam és nem tudom kitörölni a hibáim...

Olyan nehéz úgy szeretni valakit,hogy távol van tőled, ha tudod,hogy szeret,de mégis kételkedsz benne,mert szereted és félsz,hogy elveszíted.

...mert mikor úgy leszel, ahogy én vagyok, akkor úgy leszek, ahogy most te vagy....

A világon a legcsodálatosabb érzés, amikor óriás szemeiddel rám nézel kedvesen. Mosolyogsz és nyomsz egy puszit a számra. Majd hozzám bújsz és halkan súgod: Szeretlek kedvesem!

Azt hiszem, a bánat volt mindig a legsúlyosabb betegségem. Néha azt gondolom, ha valami nagy boldogság érne, még meggyógyulhatnék.

Olykor mindnyájunkat elfog a kétségbeesés, s ha legyőzzük, akkor jövünk rá, hogy milyen erősek is vagyunk valójában.

Nem kell emlékezned... csak ne felejts el!

Tegnap volt az a holnap, amit tegnap előtt annyira vártam, ma pedig legszívesebben meg nem történtté tennék.

Van úgy, hogy néha megállok, s már nem sírok és nem kiáltok, csak csendben gondolok rád.

A mai nap jól indult, de aztán felkeltem.

Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre, ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél.

Az élet előttem áll, és nem látok tőle semmit.

Ha elhagysz, veled mehetek?

Ha folyton azt hangoztatod, hogy semmire sem vagy méltó, az emberek végül el is hiszik.

A legnagyobb dolgok (...) a csendben történnek velünk.

Gyakran mondják, hogy az élet becsét nem az adja, hogy milyen hosszan, hanem hogy milyen módon éltük.

Sok embernek adtam esélyt...De egy idő után elfogy az ember bizalma.

Csak sétálok...s egyszer csak észreveszem hogy hol vagyok...itt már jártam..Vele voltam itt...Vele nevettem itt...Ő volt az aki megmutatta nekem az élet derűsebb oldalait aztán...eljött egy nap és többet nem mutatott...többé már nem voltak derűsebb napok..eltűntél..és azóta csak kereslek...mindenütt csak téged kereslek...utánad vágyom de már nem lellek...csak a hiányod...