мץ ๓є๓σяเαℓ ♥

"Mond ki, amit érzel, csináld, amit szeretsz, tökéletes nem, de igazi még lehetsz..."

"Néha örülök, hogy nem tudjuk átérezni mások fájdalmát, hogy nem tudjuk pontosan azt érezni, amit a másik. Mert ha most valaki ennyi fájdalmat élne át mint én...ha valaki ennyire meggyötört lenne, azt hiszem nem bírná tovább. Azt mondaná ebből elég! Én nem bírok többet! De én mégis minden nap kiállok az emberek elé. Mosolygok, kedves vagyok velük, meghallgatom őket ha bajban vannak, segítek nekik, reményt öntök beléjük és mosolyt csalok az arcukra. És én mégsem érdemlem meg a boldogságot? Én mért nem kaphatom meg csak egyszer azt amit akarok? Engem mért nem szerethetnek őszintén és feltétlenül? Miért?"

Névsorolvasás:
- Érzelmek?
- Hiányzik.
- Fájdalom?
- Jelen.
- Bánat?
- Most ő a hetes.
- Remény?
- Meghalt.

"Leo Buscagliát a híres írót, egyszer felkérték, hogy legyen zsűrije egy olyan versenynek, amely a leggondoskodóbb gyermeki díj várományosát kereste. A győztes egy négy éves kisfiú volt, akinek a szomszédjában élt egy nemrégiben megözvegyült idős férfi. Egyszer, amint a kisfiú meglátta a síró öregembert, besétált a kertbe, odabújt az idős ember ölébe és csak ücsörgött szótlanul. Később, amikor az anyja megkérdezte a fiút, hogy mit is csinált ott valójában, a gyermek ezt felelte:"Semmit, csak segítettem neki sírni."

"Sokszor úgy veszítesz el valamit, hogy a tied volt, de észre sem vetted."

 

"Emberek milliói döntenek úgy, hogy nem lesznek érzékenyek. Vastag bőrt növesztenek maguk köré, hogy senki ne okozhasson nekik fájdalmat. De ennek nagy ára van. Senki sem okozhat nekik fájdalmat, de boldoggá sem teheti őket senki."