2011.01.25. 20:14 єภςsเ
Csak sétálok...s egyszer csak észreveszem hogy hol vagyok...itt már jártam..Vele voltam itt...Vele nevettem itt...Ő volt az aki megmutatta nekem az élet derűsebb oldalait aztán...eljött egy nap és többet nem mutatott...többé már nem voltak derűsebb napok..eltűntél..és azóta csak kereslek...mindenütt csak téged kereslek...utánad vágyom de már nem lellek...csak a hiányod...
2011.01.25. 20:05 єภςsเ
imádom hogy ha utáltok, mert ha utáltok akkor hibáztok,
mert ha hibáztok akkor én nyerek, és a végén mindig nevetek.!
2011.01.25. 19:52 єภςsเ
Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni. Repkedtem a boldogságtól, fogadtam örök hűséget, de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Felhívtam valakit csak azért hogy halljam a hangját, néha elég volt egy mosoly ahhoz hogy szerelmes legyek. Sokszor féltem, hogy elveszítek valakit, aki fontos számomra.. és el is vesztettem a végén. De túléltem, és még most is élek. Már nem csak túlélem a hétköznapokat, hanem megélem azokat. Mert az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon..! :)
2011.01.25. 17:37 єภςsเ
2011.01.25. 17:14 єภςsเ
Néha belegabalyodok a dolgokba. Vagy én vagyok túl pici, vagy ez a hatalmas világ olyan nagy. A dolgoknak sokszor se füle, se farka. Az ember csak furakszik előle, de azt se tudja, hova dugja a fejét. Ha rosszul csinálom, gúzsba kötöm saját magam. Én még nem készültem fel az elkötelezettségre. Ki tudja, hol a kiút?! Talán valahol fönt, és ahhoz is nőnöm kell még, hogy elérjem. Holnap is megpróbálom egyedül, de a vége úgyis az lesz, hogy anya segít felöltözni...