Szeretlek, mert tudom, hogy Benned megtaláltam azt a valakit, akiért mindig is dobogni fog a szívem!
Szívem zenedoboza magát kinyitni még képtelen,bezárva hallgat benne pár kósza érzelem
..egyedül lenni néha kell, hogy igazán nagyot üssön a szív, ha majd valaki átölel...
El akarok repülni, magam mögött hagyni ezt a magányt, örökké magam mellett tudni téged.
Ha az álmok nem álmok lennének és valóra válnának, nem itt lennék... veled lennék! A távolság elválaszt minket, de örökre megmaradsz a szívemben.
gondolj rám, ha kicsit is hiányzom - hisz bárhol is legyek, rád mindig vigyázom
“Azt mondják, az idő gyógyít,
Hogy feledni is lehet -
A mosolyok s könnyek mégis, most is
Kínozzák a szívemet.”
"A magány az az állapot, amikor valakiben háború zajlik, belső háború; az egyedüllét meg az az állapot, amikor valakiben nincs harc, benne az angyal és az ördög békét kötött."
"Egyszer volt egy Gertrud nevű növényem, ami hatalmas pókokat kapott el és fogyasztott el. Tervezem, hogy beszerzek egy újat, amit majd a sznobokkal és mindenféle fanatikussal fogok táplálni."
"Akit igazán szeretsz, az hiányzik. Megbocsájtod, ha hibázik. Elnézed, ha olykor bánt, és hazudik neked. Ha mindezt elviseled, igazán szereted."
Ne hagyd, hogy valaki a mindeneddé váljon, mert ha őt elveszted, nem marad semmid...
Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet Téged mindenki. Lehetsz Te a legszépségesebb eper a világon; érett, zamatos, kívánatos, édes és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd, lesznek emberek, akik egyszerűen nem szeretik a epret. Meg kell értened, hogy mindig lesz olyan, akit Te ugyan kedvelsz, de az mégsem szereti a epret. Így hát megvan rá a lehetőséged, hogy alma legyél. De tudd, ha azt választod, hogy alma leszel, csak középszerű alma leszel. Töltheted az életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb alma lenni (ami lehetetlen, hiszen Te eper vagy)vagy megpróbálhatsz megint a legjobb eper lenni... 
Ha belenézel egy lány szívébe, meglátod azt, hogy mennyit sírt valójában...Látni fogsz titkokat, barátokat, hazugságokat.De látni fogod azt is, amit (talán) sosem érthetsz meg:Hogyan tud erős maradni akkor is, mikor semmi sincs rendben!
Elmúlt a jó idő,megtört a rend,Néhány mondat és egy nevetés visszacseng.Elment a jó idő,elment veled, S ami itt maradt,az nem nagyon kell nekem.
Várom,Remélem,Álmodozom arról hogy vissza jössz ,De ismerem a történet végét,Nem fogsz visszajönni hozzám.
Aki elmegy, annak könnyű. De aki itt marad! Csak ül, bámul bele a semmibe, mint egy eszelős.
Vannak tökéletesnek tűnő emberek... minden tökéletes rajtuk... papíron minden stimmel. Egészen addig, amíg meg nem ismerjük őket. Igazán. Mert akkor rájövünk, hogy talán mások számára tökéletesek, nekünk viszont nem jönnek be.
Ha hidegen tudsz célozni, szavaid pontosabban fognak találni, mintha őrjöngve üvöltözöl. Az őrjöngő, önuralmát elvesztett ember rövid idő alatt nevetségessé válik.
A tragédiák hozzátartoznak az élethez. Tragédia? És akkor mivan? Hagyjuk abba? Dobjuk be a törölközőt? Hát nem! Ha úgy érzed, hogy kész, a szíved megszakad, akkor is harcolnod kell, de állatira, hogy érezd életben vagy. Szenvedsz, fáj, hát ilyen az élet. Összezavarodtál és félsz? Helyes. Legalább valami mindig eszedbe juttatja, hogy valahol a jövőben vár rád valami jó, amiért érdemes harcolni.
sírtam és nevettem egyszerre, gyűlöltem és szerettem egyszerre, adtam és elvettem egyszerre, erős és gyenge voltam egyszerre.
Arra kell gondolni, hogy az embereknek mennyi komolyabb bajuk van, mint a szerelmi szenvedés. Meghal valakijük. Nincs mit enniük. Operálják őket. Tulajdonképpen szégyelni kellene szerelemtől szenvedni.
A férfiak, ha két nő közül kell választaniuk, legtöbbször azt szeretik jobban, aki azt kevésbé érdemelte ki."
