мץ ๓є๓σяเαℓ ♥

Add meg minden napnak az esélyt, hogy életed legszebb napja legyen!

Mindannyiunknak megvan a magunk saját pokla.

Ahogy mindig is hitte, a fájdalom az egyetlen, ami az embert igazán élteti. A fájdalom megmarad, míg a gyönyör mindig elillan, akár egy füstfelhő, ha megpróbálják megragadni. A fájdalom megkeseríti, de úgy tűnik, egyben össze is tartja az életet. Ráébreszti az embert, mennyire kicsi, gyenge és sebezhető is valójában. A fájdalom a legelemibb dolog, ami az embereket előreviszi, összefűzi és megmutatja, milyenek is valójában. Eszükbe juttatja, hogy csak halandók, a természet parányi részei.

"A lélekben ötvenszer annyi kitartás van, mint az izmokban."

"Én csak egy ember vagyok. Egy ember a sok közül, de talán valaki úgy  érzi majd egyszer, ha visszanéz, hogy rossz volt nélkülem."

”Amerre nézek, lelki sérülteket látok. Mindenki nyavalyog, mert eldobták, elhagyták, kifosztották. De mind újrakezdi. Megpróbálja ismét. Mert hihetetlen, hogy ezen a tetves bolygón ne lehessen legalább néha-néha boldognak lenni.”

”Sajnállak, hogy olyan szar és egyhangú az életed, hogy az enyémmel foglalkozol.”

Sírtam mert nem volt cipőm, aztán láttam egy embert, kinek nem volt lába.

Hogy szeretett e valakit? Nehéz megmondani... Nagyon kevesen láthatták a lelkét. Akinek pedig megmutatta, az nem figyelte.

 

" ɴéнα αzт нιѕѕzüк, єʟνєѕzєтт ναʟαмι, ρє∂ιɢ ɴєм. cѕαк мáѕнσνα кєяüʟт. "

 

"Üres a sátor, a cirkusz bezár
De a porond közepén egy bohóc megáll.
Most nem nevet, nem bohóckodik
Kifestett arcán egy könnycsepp folyik.
Rájött, hogy nincs élete
Bohócarca egyé vált vele.
Felhúzta a sátorlapot,kilépett a napra,
S egy pillanatra felvillant az igazi arca."

 

Minden éjjel egy szorító érzéssel fekszem..itt bent a mellkasomba.. érzem, ahogy szakadnak darabokra a dolgok, ahogy törik össze a szívem.. aztán hirtelen ez a fájó érzés eltűnik és csak üresség jön. Mikor nem érzek se fájdalmat,se örömöt..csak vagyok... annyit tudok magamról,hogy létezem.. aztán megint érzek.. megint szorít.. szeretnék ordítani.. de nem tudok. Szánalmasnak érzem ezt az egészet.. Egyedül szeretnék lenni,de mégsem..Ez egy örökös körforgás.. egy körhinta... de én szeretnék kiszállni és végre egy kicsit boldog lenni.*.*

i

"Soha ne foglalkozz azzal, hogy más hogy néz rád, és mit gondol rólad... Baja csak annak lehet veled, aki magával sincs teljesen megelégedve."

 

"A magány messze nem csak azt jelentheti, hogy valaki bezárkózik egyedül egy szobába. Tömegben is érezheti magát az ember magányosnak, és az a legfájdalmasabb érzés."

"Nem az a kérdés, hogy mit nézel, hanem, hogy mit látsz."

"A szeretet utolérhetetlen és pótolhatatlan, és nincs több ilyen érzés a világon. Más ez, mint a szerelem. A szerelem az egy szédületes hazugság, majdnem minden része, – úgyis megtudja mindenki, aki élt. De a szeretet olyan szent dolog: akinek nagy a szíve, csak abban él meg."

"Ne üss sebet embertársaid lelkén! Ha a tiedet gondatlanul megkarcolja valaki, ne csinálj belőle nagy ügyet. Az agyontapogatott sebek mérgesednek el leghamarabb. Ha pedig a seb körül éreznéd már a töprengések gyötrő szaggatásait: vedd elő az akarat kését, izzítsd föl a szellem tüzében és vágd ki vele lelkedből a megtámadott részt. Mosd ki a sebet tiszta önbírálattal, bármennyire is csíp és éget. Tégy rá feledés-tapaszt és úgy járj vele az emberek között, mint akivel semmi sem történt."

Télvíz

Hideg van. Szürke ég.
Egymáshoz bújó, fázós fellegek.
A Nap hivatalos ügyben
tárgyalásra ment.
Ülök a szobában.
Két deci forró szeretetre vágyom.

"Kicsit mindig lehetsz szomorú. Ha nem magad - más miatt.
De bízzál az életben - nem ok nélkül kaptad."

"Meg kell értened, hogy vannak dolgok... amiket nehéz elfelejteni."

"Idővel megtanulod majd azt, hogy egy haragos pillanatban kimondott szó, egy egész élet folyamán tartó sebet üthet a másikban.

Idővel megtanulod, hogy elnézést bárki kérhet, de megbocsátani csak az igazi nagy lelkek tudnak.

Idővel meg fogod tanulni azt, hogyha mélyen megsértettél egy barátot, nagyon valószínű, hogy barátsága már soha többé nem lesz olyan erősségű.

Idővel rájössz majd arra, hogy annak ellenére, hogy boldog vagy azokkal akik körülötted vannak, mégis rettenetesen hiányoznak neked azok, akik tegnap még veled voltak, és most már elmentek, nincsenek.

Idővel megtanulod majd, hogy megbocsátani vagy bocsánatot kérni, azt mondani, hogy szeretsz, hogy vágyakozol, hogy szükséged van, hogy barát akarsz lenni, – egy sír előtt kimondva – teljesen értelmetlen."

"...egy barátról, aki megnevettet, aki ha szomorú is örömet tettet, egy barátról, aki feldobott, aki ha zuhantam, legvégül elkapott."

"Eljön az az idő, amikor fel fog tűnni, ha a tükörbe nézel, hogy az a csillogás, ami egykor a szemedben volt, már régen eltűnt. Már nem úgy látod a világot, mint egykor, már nem várod a csodákat, pusztán a sivár és kopár tényeket látod, amik villámként képesek átcsapni rajtad. De téged ez már cseppet sem izgat. Tudod nagyon jól, hogy ez a világ sajnos ilyen. Nem fogsz megbízni senkiben, és ezzel azt is képes vagy őrületbe kergetni, akit valójában szeretsz. Az ifjúkori szerelem már rég a múlté. Nem fog annyira lelkesíteni semmi a világon, mint régen, mert tudod, hogy semmi sem olyan fontos és nagyszerű, mint azt egykor hitted. A világ meghal benned, és vele halsz te is. Megölted a lelked egy tollvonással."

"Sok kihívással nézel szembe mostanában és azt kívánom, bárcsak azt mondhatnám, hogy könnyü lesz. Bárcsak mondhatnám minden rendben lesz. Bárcsak tudnám az összes választ, de nem tudom. Amit tudok, hogy a változások az életedben téged nem változtatnak meg, az a kedves és törödő ember maradsz, aki még oly sokat adhat a világnak. Remélem egy nap majd úgy tekintesz vissza erre az idöszakra, hogy ekkor találtad meg valódi önmagad és elindultál egy olyan úton mely végül elvezetett a boldogsághoz."

"Az élet nem fáj egészen addíg, míg el nem kezdesz agyalni azon, hogy mennyire megváltoztak a dolgok, hány embert veszítettél el, s mennyi volt ezek közül a te hibád."

"Olyan nagyképűen, magabiztosan szoktunk ítélni! Megvan a véleményünk: ez ilyen, az olyan. Pedig dehogy tudjuk, milyen a másik ember! Egy másik életből csak a felszínt látjuk, a jéghegy csúcsát. De hogy mi is történt egy másik ember életében a születésétől kezdve mostanáig, hogy mitől lett ilyenné, milyen terheket hordoz, mennyi érték és szépség van benne, csak talán nem volt, aki előcsalogassa, észrevegye - sokszor alig-alig sejtjük!"

"Soha ne add fel a reményt, és szedd össze a bátorságod, hogy újra szerethess, és szerethessenek."

"Csak egyszer némultam el. Amikor azt kérdezte tőlem valaki: 'Ki vagy te?'"

"Az, hogy ki vagy, mindig magasabb rendű annál, aminek látszol - annál, ami csak úgy tűnik, hogy van. Mihelyt elkezded valóban megismerni azt a személyt, aki - a te előítéleteid alapján - egy nagyon szép, vagy nagyon csúnya arc mögött megbújik, akkor a felszín elkezd elhalványulni, míg végül egyáltalán nem lesz jelentősége."

"Gondolkoztam ezen a "legyünk boldogok" dolgon, és úgy érzem, hogy az emberek akkor érzik elveszettnek magukat, amikor azt hiszik, a boldogság az életcéljuk. Mindig úgy gondoljuk, hogy egy nap majd boldogok leszünk. Megszerezzük az autót, megkapjuk azt az állást, vagy azt a bizonyos személyt, aki helyrehozza az életünket. De a boldogság csak egy állapot, egy bizonyos hangulat, nem úti cél. Olyan, mint amikor fáradt vagy éhes vagy. Nem állandó. Jön-megy, és ez így van rendjén. És szerintem ha így gondolnának rá az emberek, akkor sokkal többször találna rájuk a boldogság."

"Hiszek benne, hogy úgy fogom szemlélni ezt az új évet, mintha a következő 365 nap most peregne le először a szemem előtt - meglepetéssel és csodával fogom nézni a körülöttem lévőket, örömmel fedezve fel, hogy mellettem vannak, s megosztozunk a szeretet nevű valamin, amiről ugyan sokat beszélünk, de kevésbé értjük." 

"A fiú soha többé nem sírt, és sosem felejtette el, amit megtanult: szeretni egyet jelent a pusztítással, akit pedig szeretnek, az elpusztul."

"Az volna a legnagyobb üzlet, ha embereket vásárolnék annyiért, amennyit érnek, és eladhatnám őket annyiért, amennyire tartják magukat."